Miért mondják azt, hogy a terhesség a nő életének legszebb időszaka?

Mióta eljött az idő,hogy már jöhet a baba,annyira vágytam már rá,hogy terhes legyek!

Gondoltam én milyen szép és jó, meg milyen irígy voltam másokra!!!

Aztán végre sikerült is elsőre!

Majd misseddel zárult az egész boldogság!

Kijelenthetem,hogy szívem szerint kihagynám az egész terhességet mert már én az egésztől pánikolok és bárcsak a kezemben tarthatnám már.......résznél tartok!

Egy próbálkozó

Minden terhesseg mas es mas, a hozzaallasunk is mas, es az a korszak, amikor mar megvan a baba, az osszehasonlithatatlan, sot, a babazason belul is az elso heteket nem lehet egy kalap ala vonni a kesobbi idoszakokkal.

En most hirtelen mindent atelek, mert tavaly november vegen szuletett a kisfiam, o az elso baban, most nyolc es fel honapos es en a 14. hetben vagyok a masodik, tervezett babaval.

Az elso terhessegemet en sem elveztem. Mar az elejetol aggodtam, hogy nehogy baj legyen, iszonyatosan vigyaztam magamra, a nagy vigyazasban es ovatoskodasban rohamosan hiztam. A 11. hetben majdnem elveszitettem a babat, elkezdett levalni a mehlepeny, a 16. hetig fekudnom kellett es aggodni egesz nap. Utana jo sok ideig hiaba voltam mar rendben, de nem tudtam elengedni magam. A 34. het utan mar nyugodtabb voltam, mert akkor mar ugy ereztem, hogy egeszseges lesz a baba es nem tortenhet baj, de akkor mar akkorara hiztam az eredeti testemhez kepest, hogy mindenem fajt, disznonak ereztem magam. Nem voltam meg jol magammal. Mindig almodoztam, hogy milyen cuki lesz, ha a kisfiam megszuletik es ott fog edesen szunyokalni a kisagyban, felebred, ram mosolyog, stb.

Hat, nem igazan igy teltek az elso hetek. Nem volt tejem, harcoltam magammal, a testemmel, hogy legyen, kozben beledepiztem, nem tudtam elvezni a babam jelenletet, ot hetes volt, mire kilabaltam az allando siras idoszakabol es tenyleg elveztem. Ez a resze azota is tart, szebb, mint a terhessegem volt.

Amikor beszeltunk a masodik babarol, akkor elbizonytalanodtam. Szerettem volna magat a babat, de ami elotte van, tehat a probalkozast, a remenykedest a pozitiv tesztben, azt, hogy aggodok a veteles miatt, majd a vizsgalatok miatt, majd amiatt, hogy miert nem mozog mar fel oraja a baba, stb, az elso hetek nehezsegei, hat ezek nem hianyoztak. Vegul belevagtunk.

Ez a terhesseg olyan, mint egy alom!

Az elso honapban megfogant a baba, kutya bajom, jovok, megyek, intezkedek, ugyanugy latom el a babamat, mint elotte, ugyanugy nezek ki, mint elotte, meg nem hiztam, vekony vagyok, nem fulladok, a pocim most kezd latszani, de alig varom, hogy nagyobb legyen. Az uh-t amiatt varom, hogy lathassam a babat, nem amiatt, mert aggodok, hogy nehogy beteg legyen. TEljesen mas, tenyleg nagyon szep idoszaka ez az eletemnek es szerintem donto tobbsegeben ez annak koszonheto, hogy a nagyobbik gyerek minden olyan percemet lekoti, amikor a sajat sebeimet nyalogathatnam, amikor aggodnek es butasagokon gondolkodnek. Es ahanyszor ranezek, annyiszor tudatosul bennem, hogy ez a pocakbaba is tokeletesen egeszseges, nem lesz semmi baja, hiszen ha osszehoztunk egy ilyen szuper gyereket, akkor a masodik miert lenne kevesbe eros, egeszseges?

Szoval csak azt akartam elmeselni (sajnos jo hosszan), hogy megertem, hogy nem mindenkinek gyonyoru ez az idoszak elsore, de talan a kovetkezo terhessegnel ti is megelhetitek maskent.

Amugy szerintem arra celoznak azzal, hogy ez a legszebb idoszak, mert ilyenkor a kismama van meg eloterben, a kismama igenyeit lesik, ra vigyaznak, pihenhetsz, aludhatsz, majd szules utan egyik pillanatrol a masikra szo szerint minden az ellenkezojere fordul: hirtelen senki sem rad lesz kivancsi, hanem a babadra, nem te kapod majd a dolgokat, hanem o, nem masok lesznek korulotted, hanem te fogsz majd faradtan, talan gat, vagy csaszarsebbel ugralni a baba korul. TEhat hirtelen az "elso" helyrol a kismama atkerul az "alattvalo" szerepebe, ami az elso idoszakban nagyon nehez es megterhelo lehet. Fizikailag es lelkileg is. Ne haragudjatok, hogy ilyen durvan fogalmaztam, nem durva akartam lenni, csak szemlelteto.

Nekem is sokan mondták terhesen, hogy ez életed legszebb időszaka. Hááát....Szerintem sokan azért mondják ezt, mert régebben úgymond boldog tudatlanságban várták az anyukák a babákat. Nem volt kismilió vizsgálat, internet, azt se tudták mi pl. az az afp, nem volt min idegeskedni.

A nyavalyák meg az izgalmak nekem is meg-megkeserítették. Tulajdonképpen nekem az első 7 hónapban nem volt sok problémám. Na de aztán a 8-9-ben! felsorolni is nehéz lesz: Vizesedtem, fájt a fogam, vérzett az ínyem, a derekam, térdem már majd leszakadt, fájtak az újjaim, jött a savam, aranyerem lett, nyomta a hólyagomat, menni alig tudtam, kirepedt a hasam, nem tudtam csak háton aludni, de a legszörnyűbb a terhességi viszketés lett az utolsó kb 3 hétben, mindenem viszketett egész nap, aludni sem tudtam, és olyan kiütéses lettem, hogy magamra nézni is rossz volt. Óriási hasam lett, több mint 4 kg-os lett a babó:), a végén alig tudtam mozogni. Én is minden vizsgálat miatt izgultam, mindent megnéztem a neten, és ha már nem lett tökéletes a lelet, idegesítettem magam. Két nagyobb riadalmam volt, a kicsit magas afp, meg azt mondta doki hogy nagyon nagy a baba feje, az uh meg is csillagozta, már a 20. héten.

Anyának lenni sokkal jobb, a babó makk egészséges, és gyönyörű, betelni sem lehet vele, (6 hetesek vagyunk) napról napra jobban szereted , a világ legszebb dolga.