Másképp álltok a dolgokhoz/személyekhez, mióta terhesek vagytok?

Nem,én nem változtam ilyen szempontból,nem fordult meg velem a világ:-)

Minden olyan mint eddig.

Szia!

Én már megszültem,de amikor még terhes voltam én is épp úgy viselkedtem mint azelőtt.Viszont amióta megszületett a kisfiam,mintha kicseréltek volna....Ő az első,és a minden!

Nekem egyedül a munkához való hozzáállásom változott, amikor a babámat vártam. Ugyanúgy elvégeztem a dolgom, nem maradt mögöttem munka, de mivel sokáig dolgoztam, így azt már az elején leszögeztem, hogy ez csak munka, nem vagyok hajlandó többet idegeskedni miatta, mint amennyit kell. Más problémájával ne engem traktáljanak, ha más hibázik, akkor ne engem szidjanak és azért, mert a cég kétszer annyi megrendelést vállal, mint amennyit az adott alkalmazotti létszámmal teljesíthető lenne nyolc óra alatt, emiatt nem én fogok napi 12 órát állni a hűtőházban.

Ha lejárt a munkaidőm, akkor vettem a cócmókomat, elköszöntem és hazaballagtam.

Sokkal nyugodtabb lettem. Viszont ha valami nem tetszik, akkor simán beszólok, ami eddig nem volt rám jellemző. Így adom ki magamból az esetleges feszültséget.

A hormonok miatt gyakrabban vagyok sírós, de néha örömömben is kicsordul a könnyem.

Pénteken azt mondta a doki az UH-n, hogy nincs szívhang. Hétfőig izgultam, de a szívem tudta, hogy nem veszíthetem el a babát (10 évig vártam ár). Hétfőn új kórház, új orvos. És amikor meghallottam a szívhangot, elsírtam magam. 10 hetes vagyok.

Munkahelyemen még nem tudják, de mindenki észrevette a változást rajtam, volt aki azt mondta, hogy olyan békés az egész lényem, és olyan megnyugtató a közelemben lenni.

A kapcsolataimban jobban észreveszem, ha valaki kétszínű (sajnos volt rá példa), és azokkal az emberekkel igyekszem kerülni a találkozást.