Apás szülés vagy sem-kismamák hogyan tervezitek?

Az első babám születésénél mind a szülőszobán, mind a műtőben bent volt a férjem - én szerettem volna, ő tiszteletben tartotta a kérésem. A műtőben nem ültették le, a paravánt nem hozzá méretezték, talán többet is látott, mint szeretett volna. Nem okozott gondot, de nem mint élete frenetikus élményét emlegeti.

Sajnos a következő alkalommal félidő után a babát elveszítettük - így őt meg kellett szülnöm. Bejöhetett volna, de eszem ágában sem volt sem őt, sem magamat kitenni ennek (is).

Összességében azt kell mondanom, hogy jobb volt nélküle... igazán befelé tudtam fordulni... Ha ez az első alkalommal is megy, lehet, nem császárral végződik.

Szeretnénk még babát, de azt megbeszéltük, hogy legközelebb egy mp3 lejátszóval és a kedvenc dalaimmal szülök. :) A viccet félretéve rá kellett jönnöm, hogy az adott szituációban nekem jobb, ha senki nem szól és senki nem nyúl hozzám. Pedig imádom a férjemet. :)

Én rá bíztam a döntést.A vajúdás alatt bent lesz velem, amikor már "élesben" megy, azt már nem vállalta.Tiszteletben tartom a döntését.Mi is mindent együtt csinálunk, de ez egy olyan dolog, amit neki kellett eldönteni.Nem erőltetem.:)

37 hkm

"jobban szerettem az ügyeimet,különösen,az "orvososokat" egyedül intézni,valahogy akkor érzem magamat a legjobban."- én azt hittem, hogy ez közös ügy, akár rossz, akár csodás élmény. Én nem tudom megérteni, hogy valaki ebben miért nem akar részt venni. Nálunk ez nem is volt kérdés. A párom pont attól retteg, hogy nem lehet bent, mert színész, így ha éppen előadása van, arról nem tud eljönni. Reméljük délelőtt születik :). Az apának

meg nem muszáj prelier plánban nézni, ha nem akarja, sőt, én annak örülnék majd, ha engem támogatna végig, aztán amikor majd előbújik az a kis csöppség és beszívja a tüdejébe az első levegőjét, akkor annak tanúja legyen ő is. Mert ez a csodás benne, nem a szenvedés meg a fájdalom, hanem az a pillanat, amikor elkezdődik egy új kis élet ezen a bolygón, ami belőled lett. Mert apukából is ugyanúgy lett... ezért nem értem, hogy valaki ezt hogy hagyhatja ki... persze mások vagyunk. A másik, hogy apuka nem bírja, fél? Anyuka nem? Ennyit nem tud vállalni a gyerekéért? De ez már egy másik téma.

De érdemes többször átgondolni azért ezt. Most jártak így ismerősömék: megbeszélték, hogy nem lesz apás szülés, mert apuka félt, anyuka nem erőltette. Megindult a szülés (ráadásul másik városban). Apuka férfi kollégái persze azonnal elkezdték mesélni, hogy mekkora fantasztikus élmény volt bent lenni, támogatni, részt venni, olyan csodaszépnek azóta sem látták a feleségüket és az a pillanat, amikor kezükbe adják a babát stb. stb. Apuka megbánva döntését a kocsiba pattant, hogy mégis ott legyen: lekéste. Máig iszonyatosan bánja, hogy nem lehetett ott.