Van olyan ember, aki emlékszik az anyaméhben magzatként eltöltött időszakra?

Az agy mindenképpen emlékszik mindenre, amit kifejlődésétől kezdve érzékelt. Az már más kérdés, hogy tudatosan elő lehet-e halászni ezeket az információkat -nem nagyon. A hipnózis abban segít, hogy kicsit mélyebbre lássunk a saját agyunkban tárolt információban, és felhozzuk az emlékeket a tudatos szintre.

Személyes tapasztalat, hogy megdöntsem néhány előttem szóló véleményét:

Gyerekem október végén született. Négy hónapos korában mutattam neki 1-2 alkalommal, hogy ha az ablaküvegre rálehel, akkor az hogyan látszik az üvegen. Nyáron ilyesmit nem lehet csinálni, szóval jópár hónap eltelt, el is felejtettem, hogy egyáltalán mutattam neki. Következő télen megdöbbenve néztem, ahogy odatotyog az erkélyajtóhoz, és rálehel, belerajzol. Pontosan úgy, ahogy majd' egy évvel azelőtt csináltuk.

Másik példa: 2 hónapos volt, amikor kapott egy kis macis törülközőt játszóronygyikának. Mindig a fejére húzta, és alóla kukucskált. Pár hét múlva elköltöztünk, és a rongyika egy zsákba került. Pár hete találtam csak meg (a gyerek nemsokára két éves lesz). Kimostam, és odaadtam neki. A gyerek hanyatt feküdt, a fejére húzta a rongyikát, és ugyanazt csinálta, mint két hónaposan!

Egy olyan dolog, amit minden szülő megtapasztalhat: a csecsemőnek biztonságot adnak a rituálék (a történések sorrendjének állandósága, pl pelusozás után etetés jön, utána játék, és alvás) Ha nem lenne már egészen kis korban memóriájuk, akkor nem emlékeznének a megszokott sorrendre sem, nem igényelnék. Aki nevelt gyereket, az bőven tapasztalhatja, hogy ha véletlenül felborul a sorrend, akkor sokszor ez megzavarja a gyereket, nehéz visszaállítani a nyugalmát.

Szóval nem igaz, hogy a gyerekeknek nincsen memóriájuk kicsi korban. Maximum azt tudom elképzelni, hogy a későbbiek folyamán annyi inger éri őket, hogy ezek az apróságok elmerülnek az emlékezetükben. Viszont biztos vagyok benne, hogy ha ezt a rongyikát mondjuk 10 év múlva a kezébe adnám, akkor is emlékezne a dologra.