Kismamák és Anyukák! Hogy dolgoztátok fel ha a babátok nem olyan nemü lett mint amilyet szeretettek volna?

Én elsőre kisfiút szerettem volna, az lett, bár nem dőltem volna dugámba ha lány. Másodszorra szintén fiúra számítottam (azért írom így, mert igazából mindegy volt, csak fiús anyukának éreztem magam, na meg tele voltunk fiú ruhával). Mégis, amikor először mondták, hogy kislány, rögtön fülig ért a szám. Ma már 1 éves múlt és elmondhatatlanul imádom. Egy igazi bújós, huncut, mosolygós tündér.

Lehet, hogy azért nem volt bennem sem igazi vágy egyik nem felé sem, mert nekem is volt három sikertelen terhességem. Közhely, de tényleg az a lényeg, hogy egészséges legyen.

Szerettem volna mindkettőt. Lány fiút egyszerre.

14. heti uh-n kiderült, hogy IKREK! És tényleg lány és fiú volt.

De aztán a következő uh-n nem volt 2, csak 1. A lány maradt meg, a leendő fiamat felszívta!

Rettenetesen csalódott voltam, sírni kezdtem az asztalon. Annyira beleéltem már magam, hogy egy szüléssel letudok két gyereket! Aztán már csak azt akartam, hogy Ő megmaradjon nekem...

Aztán császárral világra jött a kislányom. 59 cm és 3200 g.

Most örülök neki, de a kisfiam is hiányzik - holott nem is ismertem.

Megint terhes vagyok :') Most jön Ő. Kisfiam lesz.

20+4 hkm

Nekünk szerencsénk volt, mert mi vagy fiút vagy lányt szerettünk volna, és mindkétszer bejött. Remélem a továbbiakban is ilyen szerencsések leszünk! :)

Sohasem tudtam megérteni, hogy lehetnek egyesek "ilyenek", márminthogy csak az egyik fajta gyerek a jó... Biztos jól esik a lurkóknak érezni odabent, hogy még meg sem születtek, már elégedetlenek velük

Azt hittem erre a kérdésre szinte kivétel nélkül azt a választ fogod kapni, hogy ezzel nem lenne szabad foglalkozni, csak az a fontos, hogy egészséges legyen. Mert bármennyire közhely, így van. Ha azon átmentél volna, amin én Te sem válogatnál. 6 évet vártunk rá. Egyébként kislány és egészséges. Ha lesz lehetőségem arra, hogy legyen második, akkor sem fog érdekelni a neme.

Ebben a kérdéskörben az volt a legdurvább, amikor a sógornőm második gyereke is fiú lett, Ő nagyon kibukott. Persze imádja a kicsit, de szeretett volna egy lányt is. Mivel a 2. is fiú lett úgy döntöttek, hogy legyen 3. gyerek, hátha lány lesz. Nem esett teherbe, szomorkodott. Én mondtam neki, hogy ne legyen úgy elkeseredve, azért két egészséges gyerek mellett nem akkora tragédia, ha esetleg nem lesz harmadik. (Mi akkor már évek óta küzdöttünk) Erre volt képe azt mondani, hogy neki az ugyanolyan tragédia, hogy (harmadszor) nem esik teherbe, mint nekem. Hát elhihetitek, hogy nem.

26-os vagyok. Én, amikor még nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz a teherbe esés, akkor sem vágytam jobban fiúra, vagy lányra. Ezt őszintén így gondolom. Talán annyi, hogy azt tartottam ideálisnak, vagy inkább idillinek, ha van fiú is és lány is. De akkor is úgy gondoltam, hogy mindegy, csak egészséges legyen.

Azért Te a kérdésben eléggé elítélhetően fogalmaztál azzal, hogy ezt fel kell dolgozni, illetve hogy nagyon félsz. Ebből nem úgy tűnik, mintha mindegy lenne.

Nem érdekelt, hogy milyen nemű lesz. Örültem, hogy terhes lettem és csak az számított, hogy egészséges legyen.

Csak az volt a fontos, hogy legyen/lehessen egészséges gyerekem, a neme másodlagos volt.

27 hós kislány anyukája

Én világ életemben kislányt szerettem volna, el sem tudtam képzelni, hogy nekem fiam is lehet. Egyszerűen nem! Aztán kiderült fiam lesz. Őszíntén bevallom, kellett kis idő, hogy feldolgozzam, de mivel 3 gyereket szerettünk volna úgy voltam vele, hogy végül is mindegy és közhelyes ugyan, de egészséges legyen!

A második terhességemnél már úgy voltam, hogy na most muszáj lánynak lennie, minden vágyam egy pici rózsaszín csomag volt. Fiú lett. Na itt eltörött a mécses. Sokáig tartott, míg feldolgoztam, azóta ő az én kis hercegem, soha ezer lányra nem cserélném! Nagyon kellett ő nekem, kellett, hogy ő is megszülessen! Imádom, és a mai napig lelkiismeretfurdalásom van, ha visszagondolok arra az időszakra, mikor kiderült a neme.

Most a 3. babát várom, a 16. héten azt mondták kisfiú. Érdekes, de már nem voltam csalódott, én lepődtem meg a legjobban azon, hogy mennyire nem érdekel már a neme, csakis azt várom, hogy a karomban tarthassam. :)

A 20. héten aztán azt mondták kislány. Ledöbbentem... Pedig erre a percre vártam gyerekkorom óta. Azóta se fogtam még fel, hogy valóra válik az álmom is és lesz egy kislányom, pedig már 5 uh-n mondták. Sőt, kifejezetten fura érzés a fiúk után. Nagyon várom már, hogy megszülessen, de ha a szülőágyon ezek után mégis azt mondják hogy fiú, hát akkor fiú! :) Már tényleg nem érdekel milyen nemű! Hálás leszek azért, ha egészséges! :)