Ha abortusz akkor én hagyom el, ha baba akkor meg ő engem!?!

Én azt nem értem, hogy erről miért nem beszéltetek korábban? Hogy csúszhatott be a terhesség, ha megbeszéltétek, hogy nem akartok gyereket, és védekeztetek?

Én eddig életemben háromszor voltam terhes, mindig tervezetten, közös megegyezéssel vállaltuk a terhességet...

Tény, hogy nincs ideális időpont a gyermekvállalásra, de azért 7 hónapot egy kicsit korainak tartok...

És sokat beszélgettem férfiakkal, akik kitűnő apák egyébként, vagy nagyon vágynak gyermekre, és kivétel nélkül mind azt mondták, hogy ha a párjuk egyszer csak előállna a "jaj terhes maradtam" szöveggel, anélkül, hogy közösen egyeztetve vállalnák a gyermeket, akkor csalódottnak, átverve éreznék magukat. Nem mondom, hogy te direkt estél teherbe (bár el tudom azért képzelni, hiszen nem írtál semmit a teherbeesés körülményeiről). De a férfiakban ez a gyanú, ez a félelem mindig ott van. Mentalitástól függően vagy azonnal menekülnének a kapcsolatból, vagy vállalnák a gyereket, de rossz szájízzel, és soha nem tudnának megbízni a nőben, nem tudnának ugyanolyan szeretettel nézni a gyermekre...

Nekem erről számoltak be a férfiak, és valahol meg is tudom érteni: hasonló helyzetben én sem tudnám elviselni, ha helyettem döntene bárki egy ilyen fontos kérdésben.

Jelen helyzetben nincs jó döntés, azt hiszem... a védekezés lett volna a jó megoldás. Ebben a szituációban valaki biztosan sérül... legfőképpen a gyerek.

Nekem 21 évesen volt egy abortuszom végülis ha a szinte semmire meg akartuk volna tartani megtarthattuk volna de nem tettük. Nekem a párom (akkor még nem volt a férjem) nem "küldött" így kifejezetten ab.ra de nem is tett ellene semmit hogy elmenjek. Végig ott volt velem de egyszer se mondta hogy ne vetessük el. Ő is ezt mondta hogy majd mikor lediplomáztunk, lesz legalább egy albérletre pénzünk és nem halunk éhen majd AKKOR (olyan 3-4 év múlva) vállaljunk.

Így is lett, megteremtettük az egzisztenciát nagyjából azóta van lakás kocsi és megszületett a fiunk majd a lányunk.

Tervezünk harmadikat is. Kicsit úgy érzem hogy valahogy kárpótolni akar mindig engem azért a babáért akit nem tartottunk meg.

Szeretem ő az életem (meg persze a gyerekeim) nem tudtam volna szakítani vele abban a helyzetben.

1.Mondjuk mi mint írtam fiatalok voltunk, jóval fiatalabbak mint ti.

2.A párodnak már VAN gyereke, és érdekes de mióta nekünk is van, kizártnak tartjuk az ab-ot. Valahogy így hogy látjuk milyen tökéletes kis emberkék lesznek egy terhességből, már sose mondanánk le egy megszületendőről.

3. az én párom nem mondott ilyesmit hogy én csőbe akarnám húzni egy gyerekkel pláne ezt a szót hogy megszívatni akarnám...sose mondott ilyesmit.

Itt inkább ez a durva ez a hozzáállás, ez a hangsúly...hogy elvileg EGY TÁBORBAN játszotok könyörgöm akkor hogy tekinthet rád így mint egy ellenségre AKI SZÍVATNI AKARJA?:((

Sajnállak nagyon.:((( Tényleg.

A körülményeket tekintve csak egy valami akadályoz abban, hogy megtartsd a babád... az pedig az, hogy attól félsz, hogy elhagy a párod... Nos, ha képes elhagyni, akkor tegye csak meg! Lehet még jobb is lesz úgy, ha pont szarban tud hagyni titeket! Ez elég önzőség, hogy ne tegyél neki keresztbe egy gyerekkel! ELsősorban rád, rátok kellene gondolnia, nem a saját érdekeit szem előtt tartva érzelmileg zsarolnia téged...

Semmiképp ne legyél gyilkos miatta! Mindenképp tartsd meg a gyermeked! Hidd el, nincs ennél szebb dolog a világon, anyának lenni a legcsodálatosabb hivatás, akármilyenek is a körülmények!

20 éves 28 hetes kismama

azért megcsinálnia jó volt nem????

de a felelősségből már nem kér,köszöni

"boldogan elújságoltam a páromnak"

"én már nagyon szeretnék kisbabát"

Akkor jól értem, hogy te egyedül, a párod megkérdezése nélkül döntöttél arról, hogy most legyen gyereketek?

Én nő vagyok, válófélben, és tudom, hogy a gyerek nem játék, megfontolt, közös döntésnek kell lennie, hogy mikor és kivel szeretnék gyereket. Soha nem szorítanám sarokba a párom azzal, hogy egyedül döntök egy ilyen kérdésben és pláne nem várnám, hogy ujjongjon!

7 hónapja vagytok együtt... ennyi idő alatt még javában tart a rózsaszín köd, nem látod a másik tényleges személyiségét, nem tudod, hogy hosszú távon mire számíts. A párod ezt már látja a házasság után, racionálisan gondolkodik. Azt is tudja, hogy egy gyereket el is kell tudni tartani, meg akarja teremteni a biztos hátteret.

Nekem is van egy új kapcsolatom, a jövőben tervezünk közös gyermeket. Ezt tisztáztuk, nem sietjük el, pedig már a harmincas éveink második felében járunk, de az, hogy egy gyerek biztos, stabil családi háttérben nőjön fel, sokkal fontosabb mindkettőnknek, mint az, hogy jaj, legyen már gyorsan gyerek... Éppen ezért megbízható védekezési módszert alkalmazunk mindaddig, amíg nem állunk mindketten készen a gyermekvállalásra. És ha véletlenül mindezek ellenére mégis becsúszna a terhesség (mert hát egyik fogamzásgátlási módszer sem 100%-os), akkor sem állítanám kész tények elé a párom, hanem leülnénk és KÖZÖSEN megbeszélnénk, hogy mi legyen.

Felelőtlenség volt egy 7 hónapos kapcsolatban teherbe esni, és egyedül dönteni, a párod nélkül. Jogosan érezheti, hogy belekényszeríted valamibe, amit ő még nem akar, és ez a kapcsolat már akkor sem lesz soha teljes, ha megtartjátok a gyereket. A bizalmát játszottad el, az önrendelkezési jogát vetted el, azt, hogy döntsön a saját élete felől! És a gyerektől is elvetted a jogot, hogy egy szerető családban nőjön fel, ahol mindkét szülője boldogan várja az érkezését. Előbb kellett volna gondolkozni...

A párod lehet, hogy nagyon is szeret, de nem felelőtlen.

Nezzuk realisan a helyzetet:

Ha elveteted, emiatt megy tonkre a kapcsolatod --> igy is ugyis vege lesz

Ha megtartod --> mindenkeppen elhagy.

A vege mindenkeppen szakitas lesz, de az abortusszal veszted a legtobbet, mert akkor se baba, se pasi, es kezdheted a nullarol epiteni az eleted, plusz ott lesz meg a lelkifurdalas az abortusz miatt. Tokeletesen leirtad, miert erdemli meg a masik ket lanya hogy eljen, ha a te babad meg a lehetoseget se kapja meg.

Ha megtartod a babat, egyedul ugyan, de boldogan folytahatod az eleted, es kesobb meg boven talalhatsz olyan pasit, aki igazan szeret titeket, es nem ilyen suttyo paraszt mint a mostani. Mellesleg en mar akkor kiadtam volna az utjat, amikor ilyeneket mondott.

Allj a sarkadra legy hatarozott, el ne merd vetetni (nem az abortuszellenzo szol belolem, mert nem az a fajta vagyok, de egy ilyen pasi miatt veszni hagyni egy kis lenyt, aki raadasul normalis korulmenyek koze szulethetne hozzad, meg ha egyedul is maradsz vele, nagyon kar lenne) Ne tedd meg!!!

Amikor összejöttetek, beszéltetek arról, hogy akartok-e gyereket? Védekeztetek? Ha tudta, hogy gyereket szeretnél, akkor nagyon nem szép, ahogy reagált. Oké, hogy neki már van 2 gyereke, de ha annak ellenére veled maradt, hogy tudta, te gyereket akarsz, akkor ez benne volt a pakliba, hogy védekezés mellett is terhes maradhatsz. Az meg, hogy majd 2 év múlva, jól hangzik, csak ez azért nem így működik. Nem úgy sikerül a vállalkozása, akkor nem jön a baba, amikorra ő betervezte, stb.

Üljetek le és próbáljátok higgadtan megbeszélni. Mondd el neki az indokaidat, de ha ő nem akarja, és te biztosítani tudod neki a körülményeket, tartsd meg.