Ez nem borzasztó? Vagy nincs igazam?

Szia!

Teljesen egyetértek veled, és megértem, miért irtad ezeket! Nekem nagyon nagy szerencsém volt, ezt mondhatom, mert Varsóban voltam várandós, csak az utolsó másfél hónapot töltöttem itthon, és ANNYIRA NYUGIS VOLT!!! Minden hónapban mennem kellett vizsgálatra, utólag végignézve ugyanazokat nézték ott is, de NEM KÖTÖTTEK MINDENT az orromra, csak adtak egy-két tanácsot, és BIZTATTAK :) Az volt végig az érzésem, hogy ez természetes. AFP-n pl. úgy voltam, hogy azt sem tudtam, hogy az a vizsgálat az lesz. Csak szépen sorban elküldtek, hogy most ez a következő. Aztán hazajöttünk, és elkezdtek stresszelni, hogy de ha itthon akarok szülni, még kell ez meg ez meg, stb... Majd kérdeztem, hogy miért, ha nincs meg, nem hagynak szülni??? Persze megvolt, csak lengyelül, de nekik MAGYARUL IS kellett volna. Hát a Hepatitist megcsináltattam, mert azzal rögtön szurkálták volna a babát, ha hiányzik a vizsgálat, de utána a doki sem paráztatott, jó volt. Utána elolvastam, meg itt is nyomon követtem, milyen vizsgálatok vannak, hogy zajlanak, és itt ez egy agyrém tényleg! Már most azon gondolkozom, hogy ne foglalkozzak ezekkel majd a következő terhességem alatt. Bár nagyon remélem, hogy addigra megint külföldön leszek... Megértem, hogy a mi érdekünkben teszik, de attól még megtehetnék, amit kint is tettek, hogy ha minden ok volt, nem volt semmi kritikus, akkor nem részletezték agyon a helyzetet. Csak "igen, minden ok kismama, pihenjen csak sokat". :)

Egy 4 hónapos kisfiú anyukája.

Tökéletesen egyetértek.Túl sok az információ,sok közte az álindó,a "talán" de milyen egy kismama,azonnal aggódni kezd.

De igaz ez nemcsak a babavárásra hanem már az azt megelőző időszakokra is.

Mert aki épp nem a babája miatt aggódik,az a görbéje miatt,meg felnyúlkál és tapogatja a saját méhszáját hogy Úristen terhes-e.

Szia!

Régen is foglalkoztak a nők terhességével; csak nem voltak orvosi műszerek , így nem tudták méricskélni a dolgokat. Igen, itt az érem két oldala. "Bekukucskálhatunk" a babához; de ugyanakkor lehet látni, ha ez kisebb, az nagyobb...Én azon az álláaponton vagyok, hogy nem kell nagyon törődni vele.Az én kisfiamnak mindig hosszabb volt a lábinkója uh-n , mint a nagy átlag és nem lett gnóm születésekor!:)

Mondjuk a régi, "természetes" világban a nők valahogy ösztönösebben érezték a dolgokat, mert muszáj volt a belső énjükre hallgatniuk. De nem voltak "tudatlanabbak" azért.Sok praktika volt már akkor is pl. szülésmegindításra, vagy a vajúdás könnyítésére.

Amikor fiammal voltam terhes (1999-ben ) nem volt iithon internet és sokkal jobb volt.

Amikor tavaly a lányomat vártam, minden nap olovsatam valamit, amitől aggódni kezdtem.

Az én orvosom is azt mondta,hogy az a baj,hogy túl sok az információ,és gyakran tudunk olyan dolgokról,amiről nem kéne,mert csak feleslegesen idegeskedünk.

Én nem tudtam az első három hónap veszélyeiről,mikor terhes lettem,nem tudtam a barnázásról,kritikus idő stb...mire megtudtam,már 12 hetes voltam,így megspóroltam magamnak az idegeskedést.Néha jobb hülyének lenni.

:-D

39h

Én 1991-ben szültem elöször,egyszerübb volt minden a kilenc hónap alatt. Februárra várom a második babámat. A doki azt mondta hogy még túl nem leszek a genetikai vizsgálaton,a 13 héten (elmúltam 35 , kötelezö vizsg.)addig ki se "váltsam a kiskönyvemet". Hát... nagy biztatás!

De bizni kell magunkban, minden rendben lesz.Rendben megérkeznek a kis csomagok.De ezentúl azért mindig benne lesz az ember lányába a tudat: felelősségggel tartozol valakiért,!

Teljes mértékben egyetértek mindenkivel.Szerintem sem jó ez a sok felhalmozott tudás,amit az interneten lehet olvasni.Sokszor teljesen eltérő dolgokat is hall,olvas az ember.Nem lehet eldönteni,kinek higgyünk.(szerintem higyjünk,de ezt aláhúzta a gép-mindegy)

Azért azt se felejtsük el,hogy régen is születtek sérült,fogyatékos gyerekek,vakok,vagy süketek,csak ezek a hírek sem forogtak nagyon közszájon.Elrejtették őket a világ szeme elől.Ki tudja,hogy jobb?!!

Én is csatlakozom. Én Angliában szültem az első gyermekemet és itt várom a másodikat is. Két uh van összesen, havonta van terhesgondozás, ami általában nagyon jó hangulatban zajlik. Csak akkor küldözgetnek kórházba, ha valóban nagyon aggódnak, hogy gond van, de akkor sem mutatják, mosolyogva, nyugodtan közlik, hogy menni kellene további vizsgálatra. Így nem is féltem. Tehát engem megnyugtat, hogy nem bombáznak mindenféle adattal, csak azzal, amivel kell.

Az első terhességemnél épp otthon jártam a 15. hét környékén, beugrottam a régi nőgyógyászomhoz, hogy nézzen meg ő is. EGyébként nem volt panaszom, csak ha úgyis ott voltam, akkor mentem.

Sírva távoztam a rendelőből, mert három komoly méretbeli problémát talált uh-n, szerinte a méhlepény is további vizsgálatokat igényelne, lórúgásnyi magnéziumot ajánlott úgy, hogy soha nem görcsöltem, volt a terhesvitaminomban éa vasat is írt, pedig vérképet nem látott. Megpróbált rábeszélni, hogy menjek haza hozzá terhesgondozásra és szülni, mert nekem állandó felügyeletre van szükségem, amikor mondtam neki, hogy nem, akkor azzal búcsúzott, hogy akkor szülés után fél évvel úgyis találkozunk, mert itt kint erőltetni fogják a gátvédelmes szülést, amitől tutira méhsülyedésem lesz és megyek majd hozzá hüvelyplasztikára.

Iszonyatosan be voltam parázva.

Visszautaztam, itt elküldtek két dokihoz és uh-ra, senki nem talált semmi problémát. 40. héten született egy makk egészséges nagy babám 10/10-es apgarral gátvédelemmel. Nincs se méhsülyedésem, se tág hüvelyem, mindenem a régi.

Én akkor fogadtam meg, hogy többet paráztatós orvoshoz nem megyek.

Utolsónak: higgyünk.

Én is külföldön élek, itt 3 uh van a terhesség alatt, havonta vesznek vért és nézik a vérnyomást. Nekem csak annyit mond a doki,hogy minden rendben van, nem traktál számokkal, de amiket itt olvasok, az néha tényleg rémisztő.