Na ehhez mit szóltok? Konfliktus a villamoson egy másik kismamával.

26 éves vagyok, 28 hetes terhes. Valamilyen oknál fogva kölyökképem van, tavaly, amikor cigit akartam venni, elkérték a személyimet, hogy elmúltam-e 18. A pocakom nem olyan óriási még, ha ülök akkor a ruhámban elvész, pedig csak egy picit vagyok túlsúlyos. Ma ültem a tömött villamoson (ezerfelé voltam reggel), baromi fáradtan rogytam le az utolsó ülőhelyre. Ölemben a szütyőm, ami jól el is takarta a hasam. Két megálló múlva felszállt egy kismama, olyan harminc körüli csajszi, kb 5 hónapos terhes lehetett. Egy darabig állt mellettem, aztán elkezdett méltatlankodni fennhangon, hogy ő elhiszi, hogy fárasztó lehet az iskolakezdés, de az iskolatáskát le lehet venni, a gyereket viszont nem, és nagy szemekkel nézett rám, hogy jó lenne, ha volnék oly kedves és felállnék és átadnám neki a helyet. Amikor tudatosult bennem, hogy hozzám beszél, én köpni nyelni nem tudtam, kajak azt hitte, hogy középiskolás vagyok. Ott topogott a lábávál, piros fejjel, hogy álljak már fel és adjam át neki a helyet. Én felálltam, feltártam neki a kétszer akkora hasam, mint ami neki volt és gratuláltam neki, hogy milyen remek anya lesz, hogy felállít egy hét hónapos terhest hogy ő leülhessen. Persze akkor már szabadkozott, hogy nem látta a hasamat a táskámtól, de nekem úgy elborult az agyam hogy azzal a lendülettel le is szálltam a villamosról és vártam egy következőt. Szerintetek jogos a felháborodásom, vagy csak a hormonok miatt reagálom túl a dolgokat?