Terhes vagyok mégis szomorú, pedig minden álmom hogy babám legyen. Mit csináljak?

Szia!

Most biztos sokan el fognak ítélni azért amit írok, de én 22 évesen vetettem el az első babámat. Mindenki tudott róla, a szüleim is és az akkori párom is. Én akkor úgy ítéltem meg, hogy olyan élethelyzetbe született volna a baba, amit én mondjuk nem szerettem volna. A párommal nem volt olyan a kapcsolatom, játékgép függő volt (szerintem ma is az). A lényeg, hogy tudtam, emiatt elvenne együtt maradnánk és tönkretenném az életemet és ezzel együtt a babáét is. Hatalmas lelki problémát okozott. Főleg az, hogy én azt éreztem jobb lesz így, de hatalmas lelkifurdalást keltettek bennem azok a "kedves" emberek, akiknek hivatalból az a dolguk, hogy lebeszéljenek az abortuszról. Még szerencse, hogy a szüleim mellettem álltak. Ők úgy gondolták az én döntésem. És ez így van. A te döntésed! Készülj fel, hogy nagyon nehéz lesz. Én most 29 éves vagyok és 26 hetes kismami. Boldog vagyok! A babám olyan családba fog születni, amilyet megálmodtam neki. A férjemmel együtt nagyon várjuk!

semmiképpen ne vetesd el! én a helyedben nem kockáztatnék! arra gondolok, hogy ha igaz, amit a dokik mondanak, mármint hogy vannak nőgyógyászati problémáid, lehet, hogy később, amikor nagyon szeretnél, nem sikerülne teherbe esned, és a mostani abortuszt úgysem tudnád soha megbocsátani magadnak!

ha az apa esetleg nem vállalná a gyereket, akkor se ess kétségbe, egyedül is fel tudod nevelni! biztos nehezebb egyedül lenni, mint családban, de a babát mindenképpen szüld meg!

szegénykém!annyira fáj hogy ez történt veled!nagyon sokat gondoltam rád,hogy mi lehet vajon.most olvastam csak...nagyon sajnálom.tudod nekem is azt mondták nem lehet babám.6 éve próbálkozunk.talán egyszer.hidd el neked is lesz!remélem jól vagy és kicsit lelkileg is helyre jöttél.a volt barátoddal mi van?kibékültetek?

az 1.válaszoló voltam.