Nem tudom elfogadni a babámat.7 hetes terhes vagyok. Ez a második házasságom. Az előző házasságomból van két gyerekem. Szerintetek?

Én el sem tudom képzelni hogy ez milyen érzés lehet, és nagyon sajnállak is érte (a szó jó értelmében, mert biztosan nagyon szörnyű).

Mi egy éve küzdünk egy saját gyerekért, de az istennek sem akar összejönni, pedig már nagyon sok pénzünk van benne, viccesen szoktam mondani hogy ennyiért már vagy egy tucat etióp árvát is vehettünk volna...

Ebben a hónapban megfogantam végre, és a pozitív teszt után pár nappal elhalt, nem fejlődött tovább. De nem adom fel.

Egy kismamaújságban olvastam, hogy sokan eleinte ilyen vagy olyan okok miatt nem akarják a babát, de aztán mégsem vetetik el, mert az sem akarják. Azt írták, ez a hormonok tánca miatt teljesen normális, ráadásul az ember ugye belegondol hogy erre a világra, és miből is neveli fel...

Állítlag aki azért elvetni nem akarja, annak megváltoznak az érzelmei ahogy nőni kezd a pocakja, illetve érzi a baba mocorgását. Sokat segít, ha a család támogat.

Neked kell döntened. CSak annyi amit mondhatok, egy gyerek az élet csodája, egy isteni (nem vagyok vallásos, mégsem tudom máshogyan megfogalmazni) ajándék. Ha most úgy döntesz hogy nem fér bele az életetekbe, nem tudhatod hogy legközelebb is megadatik-e neked hogy újra teherbe ess. Ezt kell mérlegelned. Nagyon nehéz lehet neked. TAlán próbáljatok meg közös döntést hozni. ÉS ne felejtsd el, a férjednek még nincs saját gyereke. ÉS hiába szereti mindennél jobban a tieidet, de talán pont ezért kéne megajándékoznod egy sajáttal...

Jajj, de jó! Örülök. Könnyű szülést kívánok Neked!

Egy korábbi válaszoló