Kicsi gyerekkel segítség nélkül veszélyeztetett terhesként? Volt már valaki így? Hogyan oldottátok meg? Babám 1 éves.

6. vagyok. 2 kisgyerekkel azt tapasztalom, hogy imádják egymást, jól elvannak, eljátszanak egymással, egyik sem szenved hiányt semmiben. Sokkal többet ér szerintem egy közel egyidős testvér, mint a legdrágább játék. Ez meg az én véleményem. És, hogy ki mit bír el segítség nélkül, ezt is döntse el az anyuka-apuka.

Ki így, ki úgy. De itt nem a kis korkülönbség pro és kontra előny-hátrány volt a kérdés, hanem a veszélyeztetett terhesség. Ami bárkinél, bármikor azzá alakulhat.

Szia! Mennyi idős most a kicsi?

Nálunk 13 hós volt mikor terhes lettem, tervezetten, de ketten lettek, így mivel ikerterhesség, eleve veszélyeztetett voltam. Hát, nem volt segítség túl sok, az elején még figyelgettek rám, aztán a 32-33 hétig semmit, és igazán nem is kellett, megoldottam mindent ahogy tudtam. Jaj, most látom egy éves a babád...:-) Végülis kiszúrja a szemem. :-)

A végén elég nehéz volt, de szerintem csak mert ikrek, a lányomnál nem volt gondom a végén sem semmi, ebből gondolom. 35 hetet betöltöttem, na akkor már fájt minden, akkor nekem szerencsém volt a hugom szerencsétlensége, hogy munkanélküli volt, így ott volt velünk sokat nap közben. 35+5 hétre szültem, ő vitt be a kórházba is.

Az eleje nehéz volt, de azt is az ikrességnek tudom be nagyrészt, sokszor gondoltam hogy ha egy lenne, az mennyivel könnyebb eset.(ezt ne értsétek félre, imádom a gyerekeimet :-)

Nagyon jó testvérek, az ikrek főleg, de a lány is már egyre jobban tud velük játszani, mert lassan összenőnek, (2-2 és 4 évesek).

Nem idegeskedtem nagyon, valahogy tudtam hogy minden ok lesz. Ez a végéis így volt, sokan azért aggódtak hogy korababák lesznek, többek között dokim, család, stb, és elég korán nyílogattam, félidőtől folyamatosan, de pozitív maradtam és biztos vagyok benne hogy ez is segített hogy végül semmi gond nem volt, igaz egy hónappal előbb jöttek, de nem voltak kicsik, és teljesen egészségesen születtek.

Igen, próbáltam magam kímálni, esti fürdetést apa rögtön átvette ahogy kiderült hogy ketten vannak. :-) 8 hetesen. 16 hetes voltam mikor apa úgy el és levágta az ujjait körfűrésszel, hogy onnantól visszavettem ugye a fürdetést és még őt is én fürdettem ahol nem tudott mosakodni egy kézzel rendesen, meg a többit is, amiben eddig számíthattam rá, én csináltam. Szerencsére hamar rendbe jött, (azért már bőven elmúltam félidős mire igazán), onnantól ő fürdetett megint. Nap közben már sokat nem kellett emelgetnem a lányom, meg a is szerencse, hogy nem is volt egy nagy súlyú a kisasszony. A vége fele nem mentem felesleges autóútra sem, még úgy sem ha vittek. És amennyit tudtam feküdtem.

Figyelj!

Az én lányom is lombikbaba, úgy terveztük, hogy kb. másfél éves korában kezdünk próbálkozni a lombikkal merthogy a lányom is sokadik beültetésre sikerült csak. És erre mit történt? Alig volt a lányom 9 hónapos amikor spontán csodababával lettem várandós. Naná, hogy megtartottuk, de ezzel együtt vállaltuk, hogy nehéz lesz, mert nekem sincs segítségem és minden egyedül kell csinálnom.

Amúgy a lombikterhesség (ha nincs különösebb egyéb gond) szerintem csak papíron veszélyeztetett, én a lányommal a 35. hétig kőkeményen dolgoztam napi 10 órában vezető beosztásban+ házimunka+főzés+ még az iskolapadba is visszaültem továbbképezni magam. Ha a terhességgel minden rendben van (nem vérzel, nem görcsölsz, nem nyílik idő előtt a méhszáj stb.) az égvilágon semmiben nem különbözik a sima terhességtől.

Szóval amit tenni tudsz:

- rendeljetek kaját (olcsóbban jön ki mintha minden nap te főznél, a városotokban/környéketeken keressetek valami jó ki kajakiszállitó céget vagy kifőzdét)

- ha megtehetitek hívjatok kéthetente takarítónőt, nálunk nagyvárosban 2.500-3.000 Ft-ért kisuvickolják a lakást pincétől-padlásig. Ha nem engedhetitek meg magatoknak, akkor minden nap csak keveset csinálj: egyik nap porszívózás, másik nap portörlés, nem kell most patikatisztaság legyen mindenhol

- gondolom vannak kisgyerekes ismerőseid, barátnőid játszótérről, innen-onnan, kérhetsz tőlük is segítséget. Pl. én most 36 hetes vagyok a kistesóval és teljesen egyedül a férjemmel megcsináltunk egy komplett költözést, barátnőm pedig felajánlotta, hogy jön segíteni, szóval ilyenekre gondoltam

- ha a pici alszik, akkor te is feküdj el és aludj

- próbálj meg keveset emelgetni, lányodat is már megtaníthatod kissámliról felmászni ágyra, kádba ide-oda szóval sok praktika van.

Nem kivitelezhetetlen:)