Gonosz vagyok? Most derült ki, hogy a sógoromék is babát várnak.

Nem bántom azt a gyereket, dehogy bántom. Nem kívánom nekik, hogy elmenjen, sőt én adok nekik tanácsokat, vagyis osztom meg velük a tapasztalataimat, ha kérdeznek. Csak a leendő szülőket nem értem, hogy miért ilyenek, hogy csak azért kell nekik a gyerek, mert nekünk lesz. Ezt többször is mondták. Nem érdekel az anyósom (legalábbis már nem), nekem igaz, csak anyukám van, de rá maximálisan számíthatok. Ő fog nekem segíteni az első időszakban. Nálunk már a mi kicsikénk lesz a harmadik gyerkőc a családban. Csak mint már írtam, az zavar, hogy minket kritizálnak mindenért, megszabnak (vagyis akarnak) mindent. Pl. anyósom azt mondta, hogy ha netán nem tudnám szoptatni a babámat, akkor sem adhatok neki tápszert, mert az ő fiai is tehéntejet kaptak az első perctől. De a sógorom barátnőjének már most azt mondta, hogy majd ha nem lesz teje, akkor megveszik a tápszert. Szóval csak ezeket a kivételezéseket nem értem, és ez esik nagyon rosszul, mikor már annyira vágytak egy unokára (elvileg) és az elsővel ilyen mostohák, mikor még meg sem született.