JAnuárra várjuk első babánkat, élettársi viszony vagy házasság? Melyik mellett mi szól?

16-os

Bocsánat, de most olvastam bele az előzőleg leírt monológomba, és láttam, hogy elírtam..

Szóval, az előző hozzászólóval egyet értek és együtt érzek. Igen, a házasság is tönkre mehet, de ha nem hiszek abban, hogy ez az ember az, akivel le szeretném élni az életemet, akit annyira szeretek, hogy nem tudom nélküle elképzelni az életem, akkor nem szülök neki gyermeket.

Ha pedig már szültem, és van közös lakásunk is, és mégis tönkre ment a házasságunk, akkor ugyanúgy van vagyonmegosztási és gyermekelhelyezési per élettársi kapcsolat megszakadása esetén is, ha nem tudunk megegyezni. A válást gyorsan kimondják a második tárgyaláson (ha nincs kiskorú gyermek, akkor az elsőn), de a másik két "dolog"-ban sokkal nehezebb megegyezni.

A gyermekeket pedig iszonyúan megviseli, ha az anyukájuk és az apukájuk nem együtt él, teljesen mindegy, hogy volt-e házasság, bár szerintem házasság esetén a gyermek biztonságérzete is nagyobb, hiszen nagyon is tudják, hogy kinak vannak összeházasodva a szülei és kinek nincsenek.

Nekem is a második házasságom, de mindkettőbe úgy mentem bele, hogy ez a férfi nekem örökre kell....aztán nem így lett. De enélkül az érzés nélkül nem szülnék gyermeket senkinek.

Amit még összekeversz az előző leveledben, az a sex és házasság kérdése. Attól, hogy a családot házasságban tudom elképzelni, még nem szűzen mentem férjez. Éltem, amíg csak meg nem találtam az a férfit, akivel úgy gondoltam, hogy révbe értem. Ehhez a férfihez viszont hozzámentem és gyermeket szültem neki. Hogy mindezt ki miylen színű ruhában teszi, az már mindenkinek az egyéni döntése. Láttam én már rózsaszínűt, ekrüt, bordót...döntsd el, ha e mellett döntesz.

Én házasodtam még a gyerekek előtt, mégis elvált lettem. Ismerősi körben vannak élettársak, évek óta együtt vannak és szépen nevelik a gyerekeket. Magam körül nem látom többnek, értékesebbnek a házasságot... illetve azt látom, hogy ahol jó a kapcsolat, tényleg társak, ott nem a papír léte vagy nem léte miatt, hanem mert dolgoznak a kapcsolaton.

Az a durva, hogy amióta megtudták ismerősi körben hogy válok, sok anyuka jön oda hozzám, hogy kikérdezzen. Konkrétan arról, hogy mit adtam be, mennyibe kerül, mi a procedúra. Ketten ki is mondták (egymástól függetlenül), hogy: de irigyellek, hogy te meg tudod ezt tenni, én nem léphetek ki, mert nem tudnék egyedül megélni, az én fizetésem kevés...

Na ezek a házasságok aztán nagyon értékesek ám!

Kérdező: ha szeret a párod, veled akar lenni és a babócával, akkor melletted fog maradni akár van papír, akár nincs. De ha lesz papírod, az sem garancia semmire.

Teljesen mindegy, hogy valaki élettársi v. házastársi kapcsolatban él, ha kialakul egy anyagi függőség, akkor nehéz belőle kilépni. Talán a házasság esetén a törvény valamivel jobban védi a nőt, mi jár neki és a gyerekeknek. De élettársi kapcsolat megromlása esetén is, ha vannak gyerekek és a nőt eltartja a férfi, vagy csak a nő saját jövedelméből nem tudja fenntartani a gyerekeket kialakul egy ugyanolyan függőség, mint a házasságban, teljesen mindegy, hogy van-e papír, szinte lehetetlen nőként kilépni belőle. Élettársi kapcsolat esetén nem kell megkérdezni a játszótéren, hogy hogy kell bármit is beadni....el kell költözni, de hova?, gyerekkel v, anélkül? Miből fogunk megélni, ha apuka jövedelme kiesik?

A kapcsolat mindenhogy megromolhat papírral is és anélkül is. Az összetartozás érzése viszont papírral talán nagyobb...

"Az összetartozás érzése viszont papírral talán nagyobb..."

Nem tudom, én személy szerint nem éreztem többnek vagy jobbnak a kapcsolatot az esküvő után mint eőtte.