Van itt pánikbeteg anyuka aki boldog és gyermekei vannak?

Igen, én!

Kb 3 éve jött ki rajtam, elég durván, nyugtató kellett napi szinten, folyton a szakorvosokat jártam, mindig az járt a fejemben, hogy meg fogok halni, és senkit nem érdekel. Rosszul voltam buszon, vonaton, szórakozóhelyeken, nem bírtam az embereket, stb...

Heves szívdobogással többször voltam ügyeleten, mert azt hittem infarktusom van, pedig "csak" pánikrohamom volt.

Aztán terhes lettem védekezés mellett. Nagy volt a döbbenet, a félelem, a tanácstalanság. Annyit tudtam, hogy akarom a babát és fel AKAROM nevelni!!!!

'6 hónapos. Mikor kiderült, hogy úton van, letettem a gyógyszert, a cigit, a 12. héttől táppénzre mentem és készültem az anyaságra. :)

Gondokkal teli terhesség volt, mert sajnos komplikációk léptek fel (nem a pánikból eredően), de a család sokat segített, túljutottunk mindenen.

Sokat ppihentem, ha úgy éreztem, rám tör a pánik, hívtam anyut, a párom, tesóm, vagy elkezdtem babaruhákat pakolgatni, meg ilyenek.

Most ott tartunk,hogy néha rámtör a félelem, elkap a szorongás, de jön a lányom és vele kell foglalkoznom. A dokim szerint, nekem nem is lehetne jobb pszichomókusom a kislányomnál. :)

Remélem, neked is sikerül felül kerekedni rajta!

Első vagyok.

Ha "csak" ennyi, akkor én nem hezitálnék a babán. Ezeket a "rohamokon" még felül lehet kerekedni simán! :)