Most őszintén, minden kismama abban reménykedik a szíve mélyén, hogy 37. hét után minél előbb megszülessen a babája, csak nem vallják be? És miért ciki beismerni, ha nem szívesen várjuk emg a 40,41-ik hetet, hiszen a baba már "kész" van?

Én nagyon élveztem a terhességem. A végefelé bele voltam betegedve, hogy mindjárt vége. Nekem a legtöbb kismama éppen azt mondta, hogy már alig várja, hogy megszülessen, mert nagyon nem bírja már, vagy mert nagyon kíváncsi. Én viszont úgy éreztem, hogy hipp-hopp elszaladt a 9 hónap és én nagyon élveztem, hogy kismama vagyok, jól viseltem a nyári hőséget is (augusztusi babám volt), így én végig azt mondtam, hogy még fél évet simán ráhúznék. :) 40+5 naposan született a kisfiam, úgyhogy szerencsére "szót fogadott" és kihasználta az időt. Jelenleg 29 hetes terhes vagyok, szeptember végére várjuk a kisöcsit. Most viszont nehezebben viselem, hiszen a 3,5 éves fiammal nem tudok már úgy játszani, nem tudok vele futkározni, bírkózni mint régebben, még a földön ülés is fizikai fájdalommal jár. Most sokkal hamarabb kezdett nőni a pocim és már kb. akkora, mint annó az elsővel 9 hónaposan volt. Valahogy lelkileg is most jobban várom, hiszen tudom már, hogy mire számíthatok, hiányzik a kis babatest, a babaillat. :D Ettől függetlenül remélem, hogy ő sem jön hamarabb, hiszen valószínűleg utoljára vagyok terhes, így szeretném minden pillanatát kiélvezni.

Szóval énszerintem a legtöbben inkább azt hangoztatják, hogy már szeretnék, ha kint lenne, nem tudom mire alapozod, hogy titkolják, vagy cikinek tartják ezt.

Én nem vártam, szerettem terhes lenni, nem akartam sietettni!

A kiírt napon született.

Hát én nem vártam, hogy kibújjon. Olyan jó volt pocakosnak lenni. Persze, utána még jobb volt.:)

A második babánál meg már főleg nem bántam, hogy bent van még, tudtam, addig van nyugi.

Élveztük a kellemes estéket a férjemmel kettesben, amikor a lányonk elaludt.:)

Hát nem tudom hogy MINDEN kismama e de én reménykedtem:) Ennek ellenére 41 hetes voltam az elsőnél mire megszültem, hozzátenném hogy 38.héttől lett kb. 30 csíkom a hasamon, előtte semmi...:(((És királyul kitágult a hasfalam :(

A második harmadik babámnál ilyen értelemben már tökmindegy volt de ők se jöttek hamarabb.

A vizesedés, alvás, gyomorégés is az utolsó 1-2 hétben már nem lett volna rossz ha kimarad, kb. bálnának éreztem magam és úgy is mozogtam (pedig nem híztam sokat, 10 és 8 kilókat)

Én vártam is meg nem is. Lövésem sincs kinek milyen indoka van a dologra. Ez enyém csak és csupán az aktuális lelki állapotra vonatkozott. Ha éppen erősnek érzetem magam, akkor túl akartam lenni magán a szülésen, ha gyengébbnek, akkor odáztam volna még. Ha volt valami program, akkor azon imádkoztam, hogy ezt a pár napot még bírja ki odabent. Ha nagyon szenvedtem a melegtől, nem alvástól, akkor meg azon, hogy jöhetne már. 

Szóval nálam ez csak nyűglődés volt.

Én bevallottan vártam a végét. Imádtam terhesnek lenni, de a vége nagyon kemény volt. 3 darab 4-4,5 kiló közötti gyereket szültem, a végén már lépni is fájdalmas volt, a nagy súlyuk, nagy fejük nyomta, törte a medencecsontom, a hólyagomnak nulla hely maradt, 15 percenként pisiltem, éjjel az ágyban megfordulni is kész mutatvány volt.

38+4 40+2 és 38+0 hétre születtek.