Mit éreztetek mikor megtudtátok a kisbabátok nemét? És az Apuka mit szólt? (Esetleg a család többi tagjától volt valami különösebb reakció? )

Én nagyon boldog voltam, mert fiút akartam és az is lett :)

A családom és a párom annyira nem volt felvillanyozva, mert ők inkább kislányt szerettek volna :D Most meg el sem tudnának képzelni mást csak is fiút :) Már 5éves.

Kislányt szerettem volna mindig is, erre fiam lesz. :) Először azért csalódtam picit, a férjem egy picit jobban örül egy lánynak. A családom megijedt,mert lányos familia vagyunk.

De alapvetően most már mindenki alig várja, hogy kibújjon.

37hkm

Az első babám kislány lett. Nagyon örültünk neki, a neme igazából mindegy volt, mivel még szerettünk volna még legalább egy gyerkőcöt. Mondjuk a mi családunkban csak lányok születnek, a fiúk csak beházasodni tudnak, így nem ért meglepetés, hogy kislányunk lett.

Most várjuk a kistesót. A 13. héten megtudtuk, hogy fiú lesz!!! Megtört az átok, a férjem nagyon boldog volt, ő mindenképp szeretne egy kisfiút. Én is boldog voltam, de kicsit furcsa érzés volt, a "mit kezdek egy kisfiúval" mivel fiúkról a családban semmi tapasztalat nincs :) Édesapám is nagyon boldog volt, mivel ha már neki nem lehetett fia, akkor egy fiú unokát legalább szeretett volna. Az egész család örült, de valahol furcsa is volt.

Mivel nem voltak fiú holmijaink és a doki 100%-ra állította, hogy fiú, így vettem pár ruhácskát is. Aztán a 18. héten kiderült, hogy mégis kislány :) Így aki nagyon fiút várt annak egy kis csalódás volt, akinek furcsa volt a fiú gondolata, annak a helyére kerültek a dolgok.

Aztán nagyon vártuk a következő ultrahangot, ahol a baba ügyesen összezárta a lábait és semmit nem lehetett látni.

Nekem már tényleg 100%-ig mindegy, hogy mi lesz, mivel már mindkét gondolattal megbarátkoztam egyszer :) De azért várom a következő UH-t.

Bocsi, ez kicsit hosszú lett.

Első baba lesz nálunk.

Tényleg mindegy lett volna hogy mi lesz, a lényeg h minden rendben legyen vele. A párom azért valahol kisfiút szeretett volna, anyukám és az anyósóm kislányt, és meg is voltak róla győződve,hogy az lesz.

Aztán a 18hetes UH-n azt mondták kisfiú, felhívtam a párom rettentően örült, meg persze a család többi része is :)

Az Én esetem érdekes, semmi megérzésem nem volt, hogy mi lesz a pici. De most h tudjuk kisfiú, mintha mindig is kisfiút szerettem volna :D

Ma megyünk délután 4D-re, kíváncsi vagyok látjuk-e a kukacát :)

26+5hkm

Tuti le leszek pontozva, de akkor is leírom. :)

Én mióta az eszemet tudom kislányt szerettem volna. Az első terhességemnél a 20. héten tutira mondták, hogy fiú. Örültem, hiszen első gyerek, szerettünk volna még és kezdtem átállni a fiúra. Hazudnék, ha azt mondanám nem voltam kicsit féltékeny a lányos anyákra, de ez nem azt jelenti, hogy a fiamat kevésbé szerettem volna!

Aztán második terhességemnél úgy voltam, hogy tuti kislány lesz. Amikor a 18. héten megtudtam, hogy fiú egy világ dőlt össze bennem. Sírtam napokig, persze csak titokban és közben gyötört a lelkiismeretfurdalás, hiszen a pici nem tehetett semmiről. Kellett kis idő, hogy elfogadjam a TÉNYT. De persze egy pillanat alatt levett a lábamról. :)

Most a 3. babát várom, a 16. héten azt mondták fiú. Már meg sem lepődtem, tényleg mindegy volt! Aztán a 19. héten egyszer csak azt mondta a doki, hogy kislány. Hirtelen levegőt sem kaptam, azt hitte szegény, hogy valami rosszat mondott. Nem nagyon hittem neki, de úgy voltam vele, hogy nyitva áll a kérdés megint. Aztán genetikán azt mondták 2 héttel később, hogy lány. Legszívesebben sírnék a boldogságtól, de valahogy még nem tudom elhinni. Még várok 1-2 uh-t, utána talán...

És nagyon boldog vagyok, hogy a lányomnak két ilyen csodás bátyja van! :)