Hogy tetszik ez nektek?

Sík Sándor:Mosolygó gyermek

A nyári busz fullasztó melegében,

Kék-bóbitás sapkája keretében,

Anyja mellére békén odabújva

Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,

Úgy néz a furcsa idegen világra,

Ami én vagyok, aki mostan boldog

Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám komolyan, sokáig,

Míg szirom arca gömbölyűre válik,

Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,

És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,

Hogyan érti meg mosolyom beszédét?

Hogy érzi meg, – hisz csak egy éve ember! –

Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!

Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,

A szeretetet már fel tudja fogni

S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja

Minden mosolynak, nekem is megadja,

Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:

Friss antennája minden szeretetnek.

Szerintem nagyon megható kis vers! Szeretettel küldöm minden kismamának és anyukának!