Mit csinálnátok ebben a helyzetben?

27. hétben született meg a lányunk. Olyan gyorsan kezdődött, hogy a fürdőből nem volt időm eljutni a nappaliig, hogy telefonáljak.

A páromnak kiabáltam a hálóba, hogy hívja a mentőket. Szerencsére koraszülött mentő jött és mindkettőnket megmentettek. A lányunk a grav. képest egészségesen született.

A gyerekszoba össze se volt rakva, a bútorokat meg se vettük még. Festve se volt, kis ruhák voltak .. egy pár, de nem sok!

Nekem a kórházi csomagom alig volt kész, úgy hozták a nővérkék a kórházi patikából a dolgokat (bimbóvédő, eü. betét, etc..).

Másfél hónapot voltunk bent, amíg a lányunk megerősödött. Mikor hazajöttünk, azt hittem, hogy képzelődök. Egy gyönyörű szép baba-mama szoba várt ránk. A párom elhívta barátait/haverjait bútort, festék színt választani. Baba börzéken voltak, felvásároltak sok mindent. Egyébként sok olyan ruhát vettek, aminek a felét nem használtuk :)))

Éjjel-nappal a neten olvasgatta, hogy milyen pelenka a legjobb, a gyerekorvosunkhoz járt receptekért, stb..

Szóval leginkább én a terhesség alatt úgy voltam, hogy ráérek/érünk majd a 30-32. héttől bevásárolni, összerakni mindent.

Mivel a terhességemmel semmi gond nem volt a 27. hétben, így nem feltételeztem, hogy elfolyik a magzatvíz.. de hát az élet már csak ilyen!

Nagyon büszke vagyok a férjemre! És hidd el, a pasik a kellő helyzetben (vészhelyzetben leginkább!) egyből feltalálják magukat!

Én is mindig attól rettegtem, hogy koraszülöttek lesznek a gyerkőceim, mert nagyon hamar kezdett meszesedni a méhlepény, pedig soha egy szál cigit se szívtam el, nem ettem zsíros ételeket. Minden hónapra be volt osztva, hogy mikor mit veszünk meg a babának.

Mind a két fiamat túlhordtam egy héttel!