Ti mit csinálnátok ilyen helyzetben? Részletesen lentebb.

HÁt igen, én is azt az egyetlen megoldást látom, hogy meggyőzni a mamáékat, fogják kicsit szigorúbban a gyermekeket. Magyarázd el nekik (századszor is), hogy az oviban sem fogják tolerálni ezt a viselkedést, kiközösítik majd a gyerekek, nem fogják kedvelni az óvónők. Persze ez sarkítás, de hátha ettől észhez térnek.

Nekem is nagy félelmem ez, jövő héten megyek vissza dolgozni és a 2 éves a dédimamával lesz itthon... :p

szerintem normális, hogy a nagyszülők elkényeztetik az unokájukat, persze mi meg bosszankodhatunk, de ezért ne haragudj rájuk :)

nálunk az a szabály, hogy a nagyinál nagyi a főnök, nálunk meg én! ebből nem engedek, ez rendszeresen el van mondva a gyerekemnek és elfogadta (mi mást tudna tenni?)

szerintem az a lényeg, hogy te következetes maradj. mamáéknál ne szólj olyanért amit már megengedtek neki, mert ettől összezavarodik. viszont otthon tartsd magad a megszokott rendhez, ekkor külön fogja tudni választani mit hol lehet megtenni.

mondom, nálunk ez teljesen működik, így örömmel megy a mamáékhoz, de itthon sincs hiszti, igaz az lehet, hogy ez is gyerekfüggő. bár ahogy látom azért a következetességgel nagyon sok mindent el lehet érni, meg lehet előzni

Nem lehetsz biztos benne, hogy a nagyszülői kényeztetés az ok. Egy gyerek életében elég nagy változás az "anya visszamegy dolgozni" helyzet, bőven lehet ettől is zaklatott. És nem fogja azt mondani, hogy "Annyira sajnálom anyukám, hogy ilyen keveset vagy itthon, és még akkor is lefoglal a házimunka, és fáradt vagy." Ő ordít, és csapkod. Légy hozzá türelmes, és persze ne engedj a hisztiknek.

Ezen kívül az óvodás korban egyik szokás jön, a másik megy. Lehet, hogy lenne egy ilyen korszaka akkor is, ha továbbra is veled volna egész nap.

Te nem vagy hiteles a szüleid szemében, értelemszerűen. Kérj segítséget az ovitól-bölcsitől hogy pszichológussal beszélhess (elvileg kell lennie bejáró gyerekpszichológusnak náluk), és kérj tőle szakvéleményt, majd ezzel a kezedben kérd a szüleidet hogy változtassanak. Persze partnerként, elmondva nekik hogy nem hallgattak rád, amit megértesz, ezért voltál kénytelen szakhatósághoz fordulni, hogy komolyan vegyenek.

Persze ehhez az kell, hogy a gyerekpszichológus egyetértsen, de valószínűsítem hogy egyet fog érteni, szakmabeliként mondom.

"Pedig anno engem nem így neveltek, ezért is volt meglepő, hogy most ennyire engedékenyek."

Ez amúgy tényleg érdekes, mert ugyanez van nálunk (nem ilyen súlyos azért). Én a cukros vackok és a tévé miatt veszekszem állandóan, apám azonnal kapcsolja nekik a legsz.rabb meséket, de még akkor is, ha a gyerekek épp nem kérték. Hiába mondom neki, hogy ez már nem az a világ, ez nem a Kukori és Kotkoda, hanem a 24 órás mesecsatornákon ömlik a trutyi. Szerencsére nekem a gyerkőcök tudják, hogy nálam és a nagyszülőknél mások a szabályok, ráadásul én vagyok az anya, a Főnök, az van, amit én mondok.