Óvodai beszokatatás. SOS! Ti hogy csinálnátok?
Ma volt a harmadik napunk. Itt az a szokás hogy rögtön ott kell hagyni a gyereket, és kész. A lányom 3,5 éves. Én otthon vagyok a 9 hónapos testvérével. A lányom szereti a gyerektársaságot, és napközben jól elvolt az ovodában, de a reggeli elválás katasztrófa. 8.30-ra viszem és 12.30-ig van oviban.
Első reggel üvöltött és kapaszkodott belém, legszívesebben hazahoztam volna, de otthagytam végül. Utána jól elvolt egész nap. Másnap minden gond nélkül ottmaradt reggel. Aznap este mondta hogy nem akar menni, mert az egyik gyereke elvette a maciját. Megbeszéltük hogy mit tegyen és megnyugodott. Reggel boldogan kelt, készültünk és jött oviba. Mikor elköszöntem, megint üvöltött és kapaszkodott belém hogy ne menjek el. Kint hallgatóztam, kb 5 perc után megnyugodott. Az óvónők szerint jól eljátszott napközben. Mióta hazajöttünk, csak azt mondja hogy nem akar oviba menni, vagyis az ovi tetszik, de maradjak ott én is.
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy megegyeztünk hogy holnap ottmaradok, de nem a teremben hanem kint leszek kistesóval az öltözőben és az udvaron. Úgy tervezem hogy másnap megpróbálok elmenni fél órára ha belemerül a játékba. Nem titokban, hanem úgy hogy elköszönök, csak hátha akkor már nem zavarja ha játszik. Előbb csak kis időre megyek el, aztán egyre tovább Így kb 1 hét alatt talán megoldódna a gond. Szerintetek? Ti hogy csinálnátok? Volt valakinek hasonló?
Kicsit kétségbe vayok esve. Legszívesebben nem is vinném, dehát sajnos máshol nem tud gyerekekkel lenni. A mi környékünkön nem nagyon van játszótér ahol korabeli gyerekek lennének.
válasza:
válasza:Nem- nem teljesen felesleges ott ücsörögnöd. Csak elrontod amit eddig elértetek. az első jól írta.
Nyíugi természetes folymat.. pár hét és rá sem hederít reggel. Moat téged próbálgat.
Igen, ezeket én is mondtam neki, hogy elmegyek bevásárolni, sütöttünk almatortát, ami a kedvence, stb.
Csak az ütött szíven igazán hogy egész délután sírva járkál utánam és ismételgeti hogy ne menjünk holnap oviba és ne menj el.. két pillanatra elmehetsz,de aztán gyere vissza és ne menj el soha többé, ne menjünk oviba soha többet...
A szívem szakad meg. Az a baj hogy én sem tudok azonosulni ezzel az egésszel, mert én nagyon nem szerettem az ovodát, és szívem szerint nem is vinném, csak mindenki ezzel abajgatott már, hogy neki szüksége van az ovodára. Úgy érzem hogy lepasszolom őt, miközben otthon vagyok picúrral.
válasza: válasza: válasza:Szia!
Szerintem a kommentedben leírtad a lényeget: hogy szíved szerint nem akarod, hogy oviban legyen.
Hidd el, hogy ezt tükrözi neked vissza a lányod! Megérezte rajtad, hogy bizonytalan vagy, hogy nagyon nem szívesen hagyod ott őt. Még ha nem is akarod, már óvodába menet erősebben fogod a kezét, erősebben, hosszabban szorítod magadhoz, látja a szomorúságot a szemedben.
Tudom, hogy durva amit mondok, de ez az egész Rólad szól, arról, hogy Te igazán nem is akarod őt oviba küldeni. És nem tudatosan, de a lelked mélyén szinte vártad, hogy valami ilyesmit reagáljon a lányod, hogy legyen indokod magad mellett tartani.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek.
Hát, a lelkem mélyén én arra vágytam hogy ügyesen szokjon be, és ne legyen gond. Az egy dolog hogy én szeretném ha velem lenne, de inkább attól félek hogy ő hogy éli meg hogy a tesó itthon, ő meg oviban. Ugyanakkor szeretném neki megadni azokat az élményeket amit az óvodai közösség kínál. Az óvónők nagyon rendesek, és odafigyelnek rá, kicsi közösség, nincs sok gyerek. Minden nap van valami kis érdekels program. Én ezt itthon a tesó és a háztartás mellett nem tudom biztosítani, meg azt a környezetet sem, ahol közösségben tud szocializálódni.
Ma bementem vele, de ez katasztrófa volt. Egész délelőtt el sem mozdult mellőlem, még sírt is.
Holnap csak egy órára megyünk, és ő bemegy a csoportszobába én meg az udvaron megvárom. Őszintén szólva nagyon el vagyok kenődve, megvisel ez a dolog, de nagyon szeretném ha nem betörne, hanem beszokna az óvodába. Ráadásul most meg úgy néz ki még be is nyaltunk valamit, mert picit mintha taknyos lenne. Azt se tudom így vihetem-e holnap vagy nem. VÁÁÁÁ!
válasza:Hát nálunk is ez volt a helyzet. Igazából az egész múlt évet végigkínlódtuk, mert minden reggel tortúra volt az elválás, és mivel évvesztes a kiscsoportot ismételjük, mert nem akarta az oviban alvást sem, bár 3szor ott aludt, de megviselte. Én pedig nem ragaszkodtam hozzá, mert én is jobban szeretem magam mellett tudni, de tény, hogy azért nyári szünetben hiányzott neki a közösség, a kis barátai. Fura mód hiába csináltuk végig a múlt évet, még mindig ott van benne a rettegés, hogy mi van, ha nem megyünk érte és otthagyjuk. Aggódtam, hogy új kiscsoportba kerül, mi lesz, de gyorsan talált új barátot magának, aki pont tejérzékeny is mint ő :-)
Igazából az a cél, hogy magabiztosan mozogjon az otthonától távoli környezetben, szocializálódjon, társas viselkedést tanuljon, önállósodjon az öltözködésben, és úgy általában. Ebben mind segít az ovi. Ezeket már én itthon nem tudom biztosítani. Az öccse most lesz 2 éves, és még egy öcsike fog januárban érkezni, ami biztos megviseli valamilyen módon, bár most nagyon várja. Mindig elmondom, hogy mennyire szeretjük, hogy azért van ott, hogy barátokat szerezzen, próbálom biztosítani, hogy nem azért van ott, mert le akartam passzolni, hanem, mert neki ott jó, ebéd után pedig mindig megy érte valaki és itthon alszunk délután együtt.
Nekem is hatalmas gondom a sok betegeskedés. Első héten egy nap volt oviban, aztán 2-t itthon, most a 2. héten már szerdán taknyos volt megint, pedig már 1 hónapja béres cseppet esznek.. Nem tudom mit kéne még nekik adni, hogy ne legyen olyan beteges.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!