Érez más így? Van valaki hasonló helyzetben?

Gondolom nem egyedi az esetem,de nekem nagyon rossz már.

Volt két vetélésem az elmúlt 2.5 évben.Egy korai, és sajnos egy középidős, amit már a szülőszobán kellett megszülnöm.Hát akkor rettentően kikészültem, de vártam hogy három hónap után ismét próbálkozhassunk, de hiába.Majd egy év volt mire sikerült a baba.Most 30 hetes vagyok.Nem problémamentes ez a terhesség sem, de azért a baba szépen fejlődik.A 21. héttől pihenésre vagyok ítélve, nem nagyon mászkálhatok, szinte csak a négy fal között élem a napjaimat, ami miatt már nagyon nyomott vagyok.Egyedül, néha olyan rossz érzesem van, jönnek a gondolatok, meg hát annyi rosszat hall, olvas az ember, és mikor magamban vagyok akkor agyalok ezen.Féltem a babám, nem élném túl ha őt elveszíteném,és ez az aggodalom néha annyira el tud rajtam uralkodni.Tudom fontos a pozitív gondolkodás, de ez így bezárva nagyon nehéz.Ideges nem vagyok, inkább feszült néha, ritka amikor el tudok lazulni.Nem akarom hogy a baba emiatt kárt szenvedjen, ő már most is a mindenem.

Az a baj hogy nincs más gondolatom, mindig a baba, már szeretném a karomba fogni.És visszakapni a régi életem, a sex is tiltólistán van, pedig hiányzik az is.

Citromfűteát iszogatok, de lehet valami gyógyszer kellene, de ilyenkor nem tudom lehet e valamit szedni, a dokit nem akarom ebbe beavatni, hisz ő nem pszihológus.

Van valaki hasonló helyzetben?