Meséljetek a szülésről! Mire számítsak?

Kedves Kérdező!

Nagyon aranyos vagy:) Mintha magamat olvasnám bő 1 évvel ezelőtt:)

Tudod az ember eltervezi, hogy így lesz meg úgy lesz,aztán ha eljön a pillanat (ne aggódj, tudni fogod, melyik lesz az:), akkor fenekestül felfordul majd minden addigi koncepció és elképzelés!

Vannak könnyű szülések és vannak nagyon hosszú, fájdalmas vajúdások és szülések. Nem tudhatod, hogy Neked milyen lesz, de ezen ne is gondolkodj előre. Remélhetőleg jó kezekben leszel, ott lesz a bába, meg az orvos, tudni fogják mi a teendő. A vége úgyis az lesz, hogy a kezedben tarthatod majd a szépséges és egészséges kisbabádat:) És, hogy előtte mi volt? Már nem fog érdekelni:)

Én mindig kemény, tökös csajnak képzeltem magam, úgy voltam vele mint a második válaszoló írta: jaj mit kell nyafogni, gyerek még nem maradt bent, mióta emberiség létezik szülnek a nők én is túl leszek rajta, na bumm, mit kell ezt túlmisztifikálni. Na meg elképedve hallgattam a szülő nőket a ctg vizsgálatok alkalmával (a szülőszobák mellett voltam) és fejcsóválva gondoltam, hogy hej, mit kell így ordítani meg hisztizni, hisz ez a világ legtermészetesebb folyamata... És persze elleneztem minden porcikámmal,hogy bárki, pláne a férjem bent legyen velem, bemegyek, megszülök és kész, semmi keresnivalója ott egy pasinak.

Erre tudod mi történt? Ordítottam mint egy sakál és úgy szorítottam a férjem kezét végig,hogy szegénynek napok múlva is meglátszott az ujjaim és körmöm nyoma a tenyerében:) CSODÁS ÉLMÉNY VOLT! Könnyen szültem hál'istennek, első fájástól a kibújásig 4 óra telt el. Fájdalmas volt, de a férjemnek és nekem is a világ legcsodálatosabb élménye volt!

És nemsokára újra átélhetjük:) Már ALIG VÁRJUK! Pedig már tudom mire számíthatok,de éppen azért várom, csodás dolog hidd el:)

Jó egészséget Nektek!

14 hós kislányka anyukája+ 19 hetes kismami

7-esre reagálva: egyet értek azzal, hogy nem jó ezerféle szüléstörténetet összeolvasni és rápánikolni a témára, hiszen még senki nem maradt terhes.

Viszont én meg úgy jártam, hogy szépen olvasgattam a szülés szakaszairól meg a légzésről és homeos bogyókról... aztán hirtelen kerültem kórházba és császár lett a vége - amire egyáltalán nem készültem, így csak kórház dolgozóiban bíztam. Majd trombózist kaptam, amiről egyáltalán nem tájékoztattak, hogy ilyen is előfordulhat és mi az (azt mondták azért, mert igen ritka és hogy ne ijesztgessék a kismamákat). Már sosem tudom meg, de lehet, hogy ha e témába is belebotlom anno és pl. csak felpolcolom a lábamat szoptatáskor, akkor nem élem át ezt vagy csak nem járkálok vele bőszen még 3 napig. Ezért nagyon elnézést, de inkább ijesztgetek...

olvasni csak pont annyit szabad,és kell ,hogy az anya,tisztában legyen azzal,mi történik a testével,a babával a vajúdáskor és kitoláskor(vagy akár a császármetszéskor)szerintem,mert az lehet félelem forrása ha nem tudjuk.De minden szülés egyedi,mindenki máshogy éli meg,ezért neked erre "nincs szükséged" :)!Egy egészséges szintű aggódás normális,hisz most még csak elképzelsz valamit erről,de amikor ott leszel átadod magad a "történésnek"és nem lesz időd rettegni hisz egyre közelebb kerülsz a találkozáshoz! :)Optimizmus az fontos,bizalom a személyzet felé és ha a lehetőségek adottak,mindenképp úgy csináld végig,ahogy elképzelted :) ha kiabálni szeretnél kiabálj,ha csendben szeretnél csendben,stb...Amire biztosan számíthatsz,hogy hamarosan boldog anyuka leszel!

Drukkolok :) !