Fiatal kismamák! Voltatok hasonló helyzetben?

hűha, azért páran elég durván megkaptátok a megjegyzéseket. érthetetlen számomra, hogy hogy veszik a bátorságot, hogy ócsároló, lenéző módon beszóljanak az embernek! iszonyatosan felháborítónak tartom, hogy vannak, akik ezt megengedik maguknak. nem is tudom én hasonló helyzetben mit reagáltam volna. mindig próbálok higgadt maradni, de mióta babás vagyok, azóta valahogy sokszor a méreg meg tudna ölni az ilyeneken, nehéz megállni, hogy ne bökjek vissza semmit. mondjuk nekem ettől a "kislányos" dologtól eltekintve még semmi ilyenben nem volt részem, ugye a tekinteteket leszámítva. persze amíg magukba tartják, addig maximum annyit tudok csinálni, hogy addig nézem én is, amíg néz. vagy esetleg megkérem, hogy ossza meg velem is, mégis mi a franc olyan érdekes rajtam?! kíváncsi lennék a reakciókra. egyébként épp emiatt amikor várakozok a terhesgondozáson, akkor is inkább odébb ülök, mint a többiek, vagy az utolsók közt érkezem a helyszínre, mert nincs szükségem ezekre a dolgokra. egyébként így, hogy olvastam a Ti történeteiket is, most már bátran merem azt mondani én is, hogy nem fognak érdekelni, nemes egyszerűséggel lesz.rom őket. szerintem minden kismama elismerést érdemel, amiért van ereje végig csinálni ezt a kilenc hónapot. persze mindenki másért, de azért Ti is tudjátok, hogy nem mindig egy olyan áldott az az állapot. sok erőt, egészséget, könnyű szülést és nagyon sok örömet kívánok Nektek a babával, gyerkőccel!