Elítéled azokat akik nem kérik a Down szűrést akkor sem, ha indokolt?

Én, mint aki dolgozott elmegyógyintézetben, azt mondom mindig, ha a tanácsomat kérik, hogy el kell menni, meg kell nézni több downos beteget. Kisgyereket és felnőttet is. Közöttük is sokféle van, van, aki alig fejleszthető, míg mások önállóan is jó boldogulnak. Vannak, akik agresszívek, törnek-zúznak. Ha már látott az érintett több ilyen gonddal élő embert, és úgy érzi, hogy akármelyikük állapotát el tudná fogadni, tudna vele együtt élni, tudná nevelni, akkor megfontolandó, hogy megtartsa.

Viszont meg kell nézni egy zárt intézetet is, olyat, ahol a gyermek valószínűleg a felnőttkorát tölteni fogja, miután a szülei meghalnak. Találsz-e olyat, amilyet el tudsz képzelni a saját gyerekednek, várhatóan meg tudod-e fizetni majd?

Ha mindenre igen a válasz, akkor nyílván a Down-babára is az.

Ha nem vállalja valaki a vizsgálatot, mert úgy érzi mindegy, hogy beteg vagy egészséges, akkor is át kellene gondolni ezeket a dolgokat.

Csak akkor ítélem el, azokat, akik tudatosan megtartanak egy beteg babát, ha utána mindenhonnan a segítséget várják.

Nem ítélkezem csak nem értem.

Van egy 24 éves ismerősöm. Van egy 3 éves Down-kóros gyereke. Mikor terhes lett a következő babával akkor hiába kérték,tanácsolták nem ment el további kivizsgálásokra. Eredmény: még egy Down-kóros baba.

Tényleg vannak olyanok akik tudnak így is teljes életet élni, de vannak akik nem.

És mi lesz később ha nem lesz aki ápolja? Egy intézet akár milyen jó, nem igazi életminőség. Zárt hely mint egy börtön. Én ha mindent megtehetek akkor inkább elvetetem ha beteg ,mintsem,hogy "börtönbe" kerüljön egyszer a gyerekem.

Nem hinném, hogy a Downos ember "selejt" lenne ...

Egy gyilkos, bűnöző már sokkal inkább, aki persze "tökéletesnek" született, és szűrővizsgálat nem állt a rendelkezésre, hogy idejekorán meg lehessen szabadulni tőle ...

Nálunk amíg a férjem csak egy pacát látott, azt mondta beteg nem kell, ha a 12.heti indokolttá tette volna, mentünk volna, de érdekes pont amikor a 12.heti uht meglátta, már nem tudta volna kimondani, nem kell.

Innentől a második kicsinél fel sem merült, tény, ha ő beteg lenne, nem tudom mit csinálnék, kopkop két egészséges gyerekünk lett...

Én szerettem volna csináltatni, de a védőnő azt mondta, hogy 18-20ik héten a nőgyógyász pedig 22-ik hetet mondott. Végül kicsúsztam az időpontból, így nem lett megcsináltatva.

Ha beteg lenne én nem tartanám meg, mert én foglalkoztam ilyen gyerekekkel és tudom nem bírnám sokáig és az életük ahogy írtad nem lenne teljes.Durva lesz a következő: Az egy dolog, hogy él és ver a szíve, de neki lenne csak jobb.

Ez az én meglátásom, de mindenki maga dönti el