Akiknek meg kellett szülni a babájukat mert nem volt egészséges vagy meghalt a pocakban Ti megnéztétek? Emlékeztek valamire? Vagy meg sem mutatták?

Ez egy nagyon nehéz dolog.

Amikor szültem, volt bent egy lány a kórházban, akinek a 33-dik hét környékén meghalt a babája. És rendesen meg kellett szülnie. Nagyon nehéz ezt feldolgozni. Ő nem akarta látni, nem nézte meg.

Úristen, szegény :-(

El sem tudom képzelni mi lenne velem, ha elveszíteném a babymet, és azt meg pláne, hogy mit tennék ilyen esetben, de még belegondolni is szörnyű...

31 hkm

Én a 33. hétben szültem halva a babám. Mikor megmondták, hogy mi van, nagyon sirtam, de igazából fel sem fogtam, hogy mi történik. Azt hittem,hogy császárral kiveszik belőlem, nem tudtam, hogy halott babát is meg kell szülni. Ez volt a másik pofon. Egyedül voltam egész idő alatt, le se bagóztak. Akkor azt mondtam, hogy nem szeretném megnézni (talán hiba volt, nem tudom, lehet hogy ez volt a jó döntés). Utána még küretet is csináltak, mivel fennállt a fertőzés veszélye, ezen ki is volt akadva az ügyeletes orvos, hogy ilyeneket találgat a primár úr! Mikor felvettek a szülészetre, akkor pont végig sirtam, náthás is voltam és szipogtam. Kifele a nővér jó leb.szott, hogy miért nem fújja ki az orrát, a doktor úr is már nagyon mérges volt...

Előttem szült egy anyuka, végig hallgattam ahogy megszületik a babája majd felsir...

Utána az egy hónapig tartó elkötés, hogy ne induljon meg a tej... persze megindult...

Két hét után üzennek, hogy mit akarunk a babával, mert ott van a városi hűtőben...

:((

Részvétem, végig könnyeztem, ahogy elolvastam, iszonyatos lehetett, és még ott sem könnyítettek a fájdalmadon, hihetetlen, hogy mennyire érzéketlenek!

Ha nem haragszol, megkérdezhetem mi történt a 33. héten a babáddal, hogy ilyen tragédia lett a vége? Vagy ez már egy folyamat eredménye volt?

31 hkm

én nem láttam, mert altattak, 25. héten. Később pedig nem kérdezték meg. Viszont haza hoztuk eltemetni, de akkor már kikötötte az orvos, hogy a koporsóban megnézni nem szabad, mert annyit változik a pici teste. Én nagyon sajnálom, hogy nem láttam. Ultrahangos fényképem van, de jó lenne, ha láthattam volna közvetlenül, lenne mire emlékeznem.

Pszichológusok azt mondják, jobb megnézni, és lehetőleg el is temetni, mert így könnyebb lezárni a múltat. Nem csak egy létező-nem létező valami lesz, hanem konkrét személy.

Akkor biztos, hogy sokkal fájdalmasabb lett volna, ha látom, de sokkal jobb lett volna.

36 hetesen kellett megszülnöm a halott babát. Egészséges volt, a köldökzsinór szorult el a lábánál.

Azt mondták ne nézzük meg. Néha sajnálom, bár lehet, hogy az a kép örökre megmaradt volna bennem.

Így egy iszonyú rossz, fájdalmas álomnak tűnik az egész. Bár feldolgozni 4 év távlatából is lehetetlen.