Az első terhességeteknél mennyire éreztétek úgy, hogy rendezettek a körülmények a gyerekvállaláshoz, teljesen készen álltok rá?

Szia

Első gyermekemet, amikor vártam éppen egyetemre jártam (2009, tervezett baba volt!). Egyéni tanrendes voltam 3 félévet, csak a gyakorlatokat és a vizsgákat csináltam meg (két szakon). Amikor 3 hónapos volt kezdtem a nyelvvizsgát megcsinálni. Fél éves, amikor a szakodolgozatomnak kezdtem. Egy éves múlt, amikor diplomáztam. Nekem ment!

Most, a másodikkal már dolgzok. A ksifiam bölcsis. De úgy érzem most nehezebben tudok helytállniaz élet különböző terein.

Mi mindent elrendeztünk előtte.

Én 28, férjem 29. Viszonylag jó állások, ház stb.

Egyetemet, főiskolát már régen befejeztük.

Mindent megtettünk,amit akartunk a baba előtt!

23 vagyok, még éppen tanulok, de már nem sokáig. A férjem már nem, ő orvosként dolgozik egy klinikán. Nekem a terhességgel mindenképpen kiteljesedett az életem, semmilyen fenntartás nincsen bennem. És azt hiszem kettőnk nevében is kijelenthetem, a párom is rettentően élvezi ezt az állapotot. :)

34 hkm

Úgy látom egyedül vagyok, de nekem pont azóta vannak nagy kétségeim, hogy megfogant a babánk.

30 éves vagyok, 1,5 éve próbálkozunk, rettentően akartuk.

Most vagyok 5 hetes és mióta tudom, hogy végre sikerült, elmaradt az a boldogság amit azt hittem el fog önteni mikor kiderül.

Képzésre járok, amit majd el kellesz halasztanom, el akartam kezdeni dolgozni Németországban, épp jövő héten indultam volna, így abból sem lesz semmi.

Itt vagyunk ketten a férjemmel albérletben csak az ő keresetéből tengődve ami összesen 70ezer Ft.

Nagyon sok kétségem van, félek, hogy fogunk megélni, ráadásul a mostani lakásból is el kell költöznünk mivel ez csak egy garzon.

Nem tudom, normális-e, ha a leendő kismamák ennyit aggódnak miután megfogantak az anyagiak miatt, én mindenesetre teljesen elkeseredtem.

ami azért fura, mert már szinte lelkibeteg voltam annyira akartam ezt a babát.