A rosszabb anyagi helyzetűekhez egy kérdés?

Mi így vállaltuk a fiunkat:

Nekem volt munkám, bejelentett bruttó 145e-rel, már négy éve, így a max gyed-et kapom, illetve kaptam az adóváltozások előtt.

Páromnak szintén volt munkája, de mivel az építőiparban dolgozik, a fizetés változó. Ha nincs munka (eddig nem volt sok ilyen szerencsére, idén télen volt először, hogy két és fél hónapot itthon volt), akkor nincs fizetés, ha van, akkor meg napi bér, ami 9-10 ezer/nap nettóban (de hónap elején kapja rendesen fizetés időben, egyben).

A nagyon jó hónapokban van, hogy 200e fölött keres, de előfordul, hogy csak keveset dolgoznak, és így mondjuk volt olyan is, hogy 50-60e-t kapott.

Így átlagban mondhatjuk, hogy 150-160e-t keres havonta.

Saját lakás, és autó nincs, anyósékkal lakunk, viszont teljesen külön lakrésszel, csak a fürdő közös, és szintén külön háztartással, emellett anyóséknak is adunk le pénzt havonta, ami több mint a ház teljes rezsijének a fele.

Félrerakni a jobb hónapokban tudunk, de ez a pénz a rosszabbakban elmegy, szóval nagyon hosszútávra spórolni nem lehet így, főleg, hogy a férjem munkája kiszámíthatatlan.

Ettől függetlenül nem éhezünk, kaja mindig van, és amire kell, arra jut pénz, egyikünk sem jár szakadt ruhákban, vagy ilyesmi, de nyilván nincs arra keret, hogy hetente új cipőt, táskát, egyebeket vásárolgassunk feleslegesen, csak hogy mondjuk legyen még egy, mert ilyen színben még nincs. :) De ezt szerintem akkor sem tenném, ha felvetne minket a pénz.

Hitelt a jelenlegi bizonytalan helyzetben semmiképpen nem szeretnénk felvenni, így saját lakás a közeljövőben biztosan nem lesz, autó is akkor, ha úgy alakul, hogy rendeződik a gazdasági helyzet kicsit, mert még egy autóhitelbe se merünk belevágni így, hogy minden ilyen bizonytalan.

Ettől függetlenül én nem érzem, hogy hiányt szenvednénk bármiben is.

Most várjuk a második babánkat, két év lesz pont a korkülönbség a két gyerkőc között, tehát nekem marad a korábbi ellátás összege.

Úgy gondolom, hogy nekünk felesleges lett volna várni éveket, mert egyikünknek sem olyan a szakmája, és nem olyan magas beosztásban dolgozunk, hogy azt mondhassuk, hogy nyugodtan hátradőlünk pár év múlva, mert dugig vagyunk pénzzel, valószínűleg óriási változások az anyagi helyzetünkben a közeljövőben nem állnak be pozitív irányba, viszont szerintem annyira nem is rossz a helyzet, hogy azt mondjuk, ezért nem vállalunk gyereket, és várunk 40 éves korunkig (és simán lehet, hogy akkor sem lesz jobb).

Ha viszont olyan helyzetben lennénk, mint itt az egyik válaszadó írta, hogy éhezne a gyerek, annyira nincs pénzünk, akkor inkább nem vállalnám, azért mindennek van határa, szeretettel még egy ember sem lakott jól, és a szeretettől nem megy le a láza, ha még egy lázcsillapítóra sincs pénzünk, annyira rosszul állunk anyagilag, és azért, hogy "kínozzak" egy gyereket azzal, hogy olajos tésztával, és üres kenyérrel meg vízzel etetem/itatom csak, nincs értelme a világra hozni, sőt, egyenesen vétek!