A rosszabb anyagi helyzetűekhez egy kérdés?

Szia

nem tudom hogy rossz anyagi helyzetnek számított-e a miénk amikor belekezdtünk a "készítésbe" :) Páromnak fix megbízható bejelentett állása van, havi 80-90ezret keres átlagban, én feketén dolgoztam főiskola mellett, havi 60-80 ezerért. Albérletben élünk.

Mikor kiderült, hogy sikerült a baba még egy hónapig volt munkám, januártól nincs sajna, így maradt a párom fizetése és anyósék segítsége (étel minden mennyiségben+néha kölcsön pénz).

Mi úgy voltunk, vagyunk vele, hogy ha nem olyan szakmád, családi körülményeid, stb... vannak, hogy nagyon előre tudj tervezni akkor igazából nem tud "tökéletes időpontban" jönni a baba. Mivel nekünk kilátásban sem volt hogy párom többet keressen, lakásvásárlás még messze nem reális, így belefogtunk.

DE! Ha a páromnak nem lenne biztos munkahelye, és anyósomék nem lennének ennyire segítőkészek + olyan albérletbe lennénk ahonnan bármikor kirakhatnak (5 éves hivatalos szerződésünk van) akkor biztos nem fogtunk volna még bele. Ezt mindenki maga érzi, hogy mikor jön el az életében, amikor legalább nagyjából el tudja magát és +egy babát tartani. Nekünk nagyot nyomott a latba, hogy fősulira járok, így mire én végzek a gyerek már mehet bölcsibe, oviba.

Lehet hogy sokak elítélnek amiatt, hogy nincs saját lakás, szuper munkahelyek, stb és így vállalunk babát, de nem kell foglalkozni velük. A lényeg, hogy Te tud, hogy a babának jó helye lesz, és lehetőségekhez mérten mindene meglesz. A pénz nem minden, nem egy olyan baba van aki nehezebb anyagi körülmények közé születik, és mégis egészséges és boldog. (persze ez csak az én véleményem)

15hkm

Hát akkor én ellenpélda vagyok.

Attól függetlenül,hogy hiszem,hogy szeretet kell a gyerekhez, pusztán attól még nem kerül kaja az asztalra.

Én nem szeretem amikor boldog-boldogtalan azzal jön,hogy felesleges várni, mert úgy sem lesz jobb.

Van egy ismerősöm, elég rossz anyagi helyzetre vállalták a babát. Mindig azzal jött,hogy jaj, hát ők így is milyen boldogok, mi miért várunk stb.

Aztán már meg volt a gyerek, amikor előttünk egy baráti vacsorán kiakadt, hogy két napja nem kapja meg a GYED-ét és a tápszerre az anyósától kell kérni pénzt.

Nekem egyből az jutott eszembe,hogy de boldog lehet!

Meg persze az sem mindegy,hogy kinek milyen igényei vannak.

Mi azt akartuk,hogy legyen egy annyira biztonságos alap,hogy ha mondjuk megbetegszik a gyerek és 5 ezer a gyógyszere, akkor sem kelljen idegbetegeskedni,hogy mi lesz. Vagy,hogy legalább a Balatonhoz egy hétre nyáron el tudjuk vinni.

28 éves voltam mire ez meg lett. Nem gondolnám,hogy nagyon későn szültem.

De azt is tudom,hogy nem lettem volna ennyire nyugodt és boldog kismama, mondjuk 4 évvel ezelőtt!

Ja és nekem az is fontos volt,hogy legyen előtte munkám. Mert,hogy ha apával bármi történik,akkor ott maradok a gyerekkel egyedül, munka nélkül.

Persze, nem biztosíték,hogy megmarad a munkahelyem, mire visszamegyek, viszont van akkora szakmai tapasztalatom,hogy talán hamarabb kapok máshol munkát, mintha életemben nem dolgoztam volna!

Nekem az volt a fontos, hogy ha apuka nincs (lelép, esetleg meghal) akkor egyedül is fel tudjam nevelni. Nem akartam sem gyerektartás, sem segély után futni.

25 vagyok, 5 hónapos a lányom.

Mi vártunk,hogy legyen munkahelyem. Lett is 5 hónapig. Az utolsó hónapban megbeszéltünk ,hogy most már nem védekezünk sehogy. Majd elvesztettem a munkahelyem, de ugyan úgy nem védekeztünk. Aztán 4 hónap után egyik nap leültünk beszélgetni ,hogy most várni kellene amíg nem lesz munkahelyem. Rá két hétre pozitív lett a tesztem. :) Későn beszéltük meg ,vagy most akart jönni. A munkakereséssel leálltam. Talán jobb is ,hogy nincs,mert már egyszer volt vetélésem.

Albérletben élünk (80-110 ezer ft), a párom viszonylag jól keres. Sajnos nyáron többet ,télen kevesebbet. De örül a babának és próbálunk majd nyáron úgy félretenni pénzt a baba dolgok vásárlása mellett ,hogy télen se legyen problémánk a pénzzel.

Én amilyen szakmában dolgozom soha nem fogok jól keresni. A párom szeptembertől megy megint levelezős suliba,(akkor születik meg kb a baba) így nagyon erősnek kell lennem. Ő heti 3-4-szer 16 órázik és még majd jön mellé a tanulás.

Anyagilag meg tudjuk saját házunk sok-sok évig nem lesz. Saját pénzből talán soha, öröklés után remélem jó sokára.Hitelre meg soha nem vennénk.

Gyerek mellett is lehet alakítani az életet és lehet 5-10 év múlva jobb lesz ,lehet rosszabb és lehet ,hogy maradunk ezen a szinten. Soha nem lehet tudni mit hoz a jövő.

Én pl. abban bizok mire visszamehetek dolgozni addigra már lesznek bőven munkahelyek.

Még annyit,hogy nálunk ha nem tudnánk fizetni az albérletet gyerek mellett akkor anyósomhoz költöznénk.

Ha nálatok is megoldott akkor az plusz jó dolog,mert tudjátok bármi történik nem az utcára kell mennetek.

23 éves fiatal pár vagyunk.

Mi most vágtunk volna bele az elkövetkezendő hónapokban,3 nap múlva műtik a lábamat, utána akartam a tabit abbahagyni, de felmondtak a munkahelyemen, legalább a műtétet megvárják, meg a táppénzt utána, úgyh 1 szavam sem lehet, nem rajtuk múlt, hanem a tulaj épít le,(válság van vagy mifene:(sajna láttuk mi is)

Így várunk új munkahelyre, próbaidőre, aztán hajrá...remélem csak pár hónapot csúszik a dolog.

Nekem az a fontos, hogy ha ne adja vmi történne az párommal, akkor se kelljen az utcára menni. És ebben az is benne van, ha elhagyna akkor se legyen akkora gáz, hogy éhen halunk...

Nekem ez fontos.

amúgy eddig én br 130000-at párom 110000-et keresett, igaz neki ez az alap, de jutalékos rendszer, így van hogy több mint a 2szerese...

A lakás hitelmentes (az övé)

24 vagyok ő 25

Jah ha minden terv szerint halad idén mind a ketten államvizsgázunk, úgyh talán 1 jobb munkahelyre is van esély, de nem látom részemről értelmét a karrierépítés elkezdésének, ha ugyis gyesre mennék

Én eddig nem mertem gyereket vállalni, mert a lakhatást nem tudjuk megoldani, anyám rossz idegzete miatt nem tűri a csecsemősírást, csak az albérlet jöhetne szóba.....a volt élettársam erőltette volna a babát de még munkahelye sem volt, hogyan éltünk volna meg gyesből és az ő 22.800 Ft-os szociális segélyéből? Ja és ő árva volt, ott sincs semmi szülői segítség......

Az unokatesómék esetét írom le, extrém, tanuljatok belőle!

Ők is rossz anyagi háttérrel vállaltak gyereket, bár kezdetben mindkettejüknek volt állása + a lakást devizahitelre vették. Később mindketten munkanélküliek lettek, és nem tudták már fizetni a számlákat. Ételre sem volt pénzük, sokszor előfordult, a kislány evett péntek délben a suliban és legközelebb HÉTFŐN DÉLBEN tudott enni, ismét a menzán, KÉT NAPIG ÉHEZETT és csak vizet ivott. Nem volt mit enniük. A gyámhatóság elől, az iskolában pedig titkolni kellett, mert ha egy gyerek rendszeresen éhezik, akkor elveszik a szülőktől a gyereket és állami gondozásba kerül, egy gyereket ugyanis nem lehet rendszeresen éheztetni és kenyéren és vízen tartani, úgy, hogy semmi gyümölcsöt és zöldséget nem kap hónapokig. Ha van kaja, csak kenyér és tészta, olajjal lelocsolják a tésztát és a kenyeret, olajos tésztát szoktak enni ebédre. Mondani sem kell, nagyon beteges gyerek, sovány és alacsony. Ő egy éhező gyerek. Merthogy ilyen is van, sok van sajnos Magyarországon.....

És most felteszem a kérdést, jobb annak a gyereknek, hogy megszületett? Érdemes-e ennyire rossz anyagi háttérrel gyereket bevállalni? Én ha nem tudnám etetni, inkább beadnám állami gondozásba, ott naponta 3szor tud enni és egészségesen tud fejlődni, nem lesz beteg felnőtt. A szeretetnél egy bizonyos határ után, amikor a gyerek egészsége e tét, fontosabb a józan ész!

"Én ha nem tudnám etetni, inkább beadnám állami gondozásba, ott naponta 3szor tud enni és egészségesen tud fejlődni, nem lesz beteg felnőtt. A szeretetnél egy bizonyos határ után, amikor a gyerek egészsége e tét, fontosabb a józan ész!"

Hát persze...