Szerintetek elképzelhető-e az, hogy egy érett, felnőtt férfit teljesen hidegen hagyjon az, hogy "valahol" gyereke fog születni? Vagyis hogy ne "mozduljon meg benne semmi"?

Nem értelmezted félre... A férfinak a saját dontése, hogy az a "valahol" az nélkule legyen vagy vele. A saját dontése, hogy "beszáll"-e a ketten várásba. Az pedig, hogy gyereket csinál-e vagy sem, nos ebbe a vitába nem akarok belemenni, hogy kinek milyen dontése, mert repulnének a pro és kontrák, de azt hiszem, hogy abban egyetérthet mindenki, hogy van beleszólása... A kérdés éppen arra vonatkozik, hogy képes lehet-e egy érett férfi minderre "nem"-et mondani, és ezt teljes leki nyugalommal, teljes érdektelenséggel. Egy korábbi hozzászólónak válaszolom, hogy a "him"ekben igenis kódolva van az utódról való gondoskodás, nem csak tanult. a madaraknál a him is ugyanugy eteti a fiókákat, nem csak a tojó, sőt. Persze faja válogatja. Az emberben azt gondolom, hogy meg kell, hogy legyen ez az oszton. A csimpánzoknál legalább is megvan, úgy tudom.

Nézd, pszichológus léttedre, elég bántóan írsz, és nem is állja meg a helyét amit mondasz, de azért inkább megköszönöm, hogy hozzászólsz. Nem akarok kikényszeríteni senkiből semmit. fogamzásgátló mellett estem teherbe, és én nem vagyok olyan, hogy el tudjam vetetni. Egyszerüen értetlenül állok az abortusz kérdése előtt, én nem akarok, szeretek sekivel semmiben vitázni, csak szótlanul figyelem, hogy van olyan nő, akiben ez felmerül, és én őszintén nem értem, hogy hogyan, de nem szólok bele, nem ítélek el senkit, csak nem értem. Apuka tudott róla, hogy az abortusz számomra egy járhatatlan út, hogy akármi is történjen, legrosszabb esetben is inkább örökbeadnám, de elvágni az életét nem tudnám. Beszéltünk erről. Ezzel együtt szeretett, és szexelt velem. Nem hinném, hogy lehet úgy fogalmazni, hogy "a gyerekkel akarom magamhoz láncolni" azzal, hogy becsúszott. Egy teljesen jól működő kapcsolat volt, együtt éltünk, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, éppen földrajzilag távol voltunk egymástól, de maga a kapcsolat élt. Nyilván azonnal írtam neki, hogy mi a helyzet. Három hónap múlva jelentkezett először, és "nem örült". Azt is akarta, hogy vetessem el, illetve őt felejtsem el, ha nem. Hát mondtam, hogy szori, de ha akarnám sem tudnám már, miért most szól. Nem vitatkoztam vele, tök megértő voltam, vagyok, értem, hogy bepánikolt, vagy valami ilyesmi, és ilyenkor nem viselkedik ésszerűen egy felnőtt férfi sem. De ezzel, hogy "ő nem örül" le is volt rendezve a dolog, azóta se kép se hang. Én minden nap írok neki, megint csak nem nyaggatásból, hanem szépen leírom neki mi történt aznap, hogy van a baba, milyen vizsgálat történt, és a többi. És persze mindig hosszáteszem, hogy szeretem, és hiányzik. Szóval bármennyire is nem tartom fernek a viselkedését, részemről birka türelemmel állok a viselkedéséhez. Igazából az viszont érdekelne, hogy ez akkor most így is fog maradni, tényleg nem érdekli, én meg még a szüléskor meg a gyerek egy éves korában is írogatni fogom neki, hogy aznap mi történt, és hogy lehetséges-e, hogy ő meg mindeközben csak a törlés gombot nyomja meg a leveleim mellett. Nem tudom. Az utolsó beszélgetésünk úgy kb 2 hónapja történt, és nem zárult le, hanem megszakadt a vonal. Azt gondolom ő sem gondolja komolyan, hogy egy megszakadt telefonbeszélgetés "módja" a rendezésnek, és hogy a részéről sincs ez így lezárva. Na szóval "röviden" ennyi a történet.