Mit gondoltok, hülyeséget követnék ezzel el, ha megtartanám?

Két oldalról tudok a dologhoz szólni.

Az egyik, hogy tényleg egy életről van szó,aki ha már ott van és minden jól megy 20 év múlva a társadalom hasznos tagja lesz. Hozzáteszem, abortusz ellnes vagyok.

A másik oldal, egy élet történet. Az anyám 17 évesen szült engem. Mindez 25 éve volt. Nem lett anya jellem, pedig mikor kicsi, cuki baba voltam ott volt, de ő maga is kölyök volt. Az apám akkor közel 30 volt. 2 évvel a születésem után elváltak.Anyu rájött, hogy még fiatal, és gyakran azzal az indokkal maradt ki, hogy "nekem keres új apát". A fiatalon "ki nem bulizott" időre visszavágyott, és anyaként passzolt engem a nagyimhoz, s ő élte a saját életét. Félre ne érts, nem vetek rá keresztet, de nem tudom pártolni, és pedagógusként nem tudom javasolni az ilyen fiat "anyává válást". Ha így alakult, úgy gondolom egy nehéz döntés, hisz egy egész életre szól!!! Kizárólag ennek fényében, az életre szóló felelősség vállalás fényében érdemes dönteni. Ha viszont az anyaság mellett döntesz, vigyázz nagyon a babádra, és a legnehezebb pillanatokban is az legyen a szemed előtt, hogy te, ti akaratátok őt!

10 hetes kismama

Szia!Én 19éves vagyok,33hetes terhes.

Párom 27éves,külföldön dolgozik egy ideje:S

de szépen megvagyunk.Bár távol van de együtt várjuk a Kisfiúnkat.

Én a bulik,jo kis egyetemi élet(most épp halasztok az egyetemen a terhesség miatt)helyett vállaltam a babát és a távolság ellenére kitartok a Párom melett.

Nehezebb de egyben szebb,boldogabb is:)Én egyik napról a másikra felnőttem mikor megtudtam h babát várok.

17évesen nemtom mennyire vagy érett,nem ismerlek.Őszintén 17évesen nemhiszem h megtartanám,de persze ti érzitek,ti tudjátok h mien erös a kapcsolatotok.

De ha megtartod nagy boldogságod lesz az biztos:)

Remélem jól döntesz:)