Lehet hülyeséget írok, de nagyon zavar. Soha nem tudtam csecsemőkhöz beszélni, csak olyan gyerekekhez, amelyik már tudot beszélni. Hogy fogok majd a sajátomhoz gagyógni? Volt másnak is ilyen gondja?

Nem lehet megtanulni,ez erzesbol jon ami csak akkor jon amikor mar van gyereked.

Soha egy gyerekkel sem gugyogtem,sot nagyobbakal sem tudtam mit kezdeni.Lett egy gyerekem,gugyogni vele sem gugyogtem de tudok vele banni,teljesen mas mikor sajat gyereked van.

Én is féltem tőle, mert ugyanígy gondoltam, mint te. Aztán amikor először a kezemben fogtam szülés után a sajátomat... :)

Nem kell gagyogni... de szerintem az első pillanattól eszedbe sem jut majd a félelmed, úgy jönnek a szavak a szádra, mintha mindig is hozzá beszéltél volna.

Meg ne tanulj gagyogni!!!

Én csak beszéltem/beszélek mindhárom gyerekemhez. A gagyogástól meg rosszul vagyok... Nem hülyék, csak kisbabák.

Unokaöcsém nem volt egy nevetős baba, aztán anyu rájött, hogy hogyan lehet megkacagtatni. Imádja a hangutánzó szavakat, eltúlzott hangsúlyt. Hangosan kacag rajtuk, pedig anyu csak annyit mond, hogy lááámPA.

Egyébként én is így érzek. Soha nem tudtam velük beszélgetni, inkább csak néztem őket. Vagy játék közben sem tudom, hogy mit kéne nekik mondani. Remélem valóban jön majd ez magától, ha megszületik a babám.

Pedig azt olvastam, ha "éneklősebb" hangsúllyal beszélsz hozzá, mint egy felnőtthöz, arra jobban figyel... Na persze ne merüljön ki a közlés fontossága az atyalapatyalában, - ő is ember, csak sokat kell még tanulnia, ezért fontos a jó kommunikáció.

A kérdésre: eleinte furán éreztem magam, mikor beszéltem hozzá, én se nagyon találtam a közös hangot:) De elmúlik, nyugi:))