Tudtok mosolyogni magatokon?

Ebben az idöben nem tudtam. Iszonyat rossz volt. nem hánytam de kívántam a hányást, és szerintem hogy nem tudtam hányni sokkal de sokkal rosszabb volt.

De tudok egyes dolgokon, föleg ha hülyeséget csinálok.

Én nagyon jókat röhögtem magamon. Általában reggel megettem a szendvicsemet, aztán ki is hánytam. De utána simán megettem egy másikat, és azzal nem volt gond. Így minden reggel 2 szendvicset csináltam. :)

Meg amikor úgy hánytam, hogy még az orromon is a derelye jött... fú, azóta nem eszem derelyét. :D

A prágai nyaralásunk is már le volt foglalva előre, akkor még nem tudtam, hogy már terhesen megyek. Mondanom sem kell, sokat nem láttam Prágából. A Tescoban vettünk zsemlét meg felvágottat, mert a normál kajáktól rossul voltam. Étterembe nem ültünk be a szagok miatt. De azért elsétálgattunk ott a belvárosban. :)

Bár én nem hánytam, de olyan gyomorégésem volt, hogy több napig fetrengtem a fürdőszoba közepén. Az első éjszaka, amikor megjelent ez a gyomorégés, akkor kivonultam a fürdőszobába, és azt hittem elhányom magam, de nem volt semmi, csak görcsöltem meg minden. Ott feküdtem a macska fekhelyén (!), a cicám meg ült mellettem és nézett rám furcsán. :)

A másik, hogy hormonálisan egy idegbeteg állat voltam. Mindentől kikészültem, és utólag már iszonyat jókat nevetek rajta. De akkor nem volt olyan vicces.

Képes voltam elbőgni magam, mert nem tudtam kinyitni egy Túró Rudis papírt. Párom meg szívbajt kapott, hogy miért sírok olyan keservesen az asztal szélén egy Túró Rudival a kezemben. :)

Nagymamám átjött hozzánk és megkért, hogy vigyem őt haza kocsival. Hazafele menet belementem egy gödörbe a kocsi meg megdobott minket, mire nagyanyám közölte, hogy olyan béna vagyok mint VV Szandika. Azt sem tudtam kiről beszél először, de azt tudom, hogy megálltam az út szélén és elkezdtem bőgni. :)

Na, akkor és ott majd felrobbantam, de így utólag nagyon vicces lehetett és most már kinevetem magam.

Benne lenni nehezebb.

Kitartást!

Én mindig azon röhögtem, h a szagok világában élek, pontosan megmondtam, h melyik szomszéd mit főz, esküszöm, h még a kávé szagát is kiszúrtam két emeletről.

Érdekes volt.

A hányáson nem volt mit röhögnöm, kb a 20 héten egy alapos gyomorrontás alkalmával telehánytam az ágyat, aztán takarítás közben újra, már az áthúzott ágyneműt, akkor sírtam egy ideig...

Gyomorégés, fúj, még a szülőágyon is a gyomrégésen nyavalyogtam, a szülésznő hülyének nézett, h ez a legnagyobb bajom? Mondtam, h a vajúdást megértem, fájnia kell, de ez a k...a gyomorégés abbahagyhatná már.

Na meg a hangulatingadozás, szuper volt, az egyik ercben sírtam, utána meg nevettem, szegény férjem csak fogta a fejét, kaptam olyan röhögőgörcsöket, h félő volt, h megszülök, egyszer azon röhögtem órákat, h a férjem ásított...Fogalmam sincs, h mi volt benne a vicces:)

Jah, hát igen, és a reklámok... Sírtam pl. a Whiskas reklámon, azon a havason, a macska olyan édes volt, megszakadt tőle a szívem:)))

Neked is köszi utolsó, jót nevettem rajtad, bár gondolom, annyira nem volt kellemes. :)

Szeretem az ilyen vidám kérdéseket, főleg mikor egy nem is olyan egyszerű helyzetből csinálunk poént! :)

Elmesélem sógornőm történetét:

Este 10 körül felhívott, mikor terhes volt. Mondja nekem, hogy nem tud aludni, beszélgessünk. Mondja, mondja, mondja, egyszer csak egy nagy csattanás, kopogás, puffanás, klotyó lehúz...

Kérdezem mi van, erre nem válaszol, gondoltam eldobta a telefont és elrohant. Később úja felveszi a telefont, és magyaráz tovább. Kérdezem tőle, hogy na de mi az, mi történt? Mire ő: ja, csak hánytam. S már mondta is tovább a mondókáját. :)

Én meg csak néztem. De úgy látszik ő már hozzászokott, hogy éjjel-nappal rohan szegény a WC-re. :)