Van olyan, aki szörnyűnek értékeli a terhességét? Nem minden pillanatát, de azért úgy gondolja, hogy nem volt, vagy ép nem egy leány álom?
Ez csak olyan kíváncsi vagyok kérdés! :)
Én már több mint egy éve szültem, és eszembe jutott, hogy mennyire sokat voltam rosszul, és nem csak az első időkben hanem végig.Annyira vizesedtem már a végén, hogy nem látszott a bokám, és a mai napig még a térd hajlatom is tele van striákkal.
Imádom a csirke húst, terhesség alatt még is ha ettem vagy kihánytam, vagy a gondolatától öklendeztem.Az első 3 hónapban meg egyáltalán nem tudtam enni húst..(Érdekes, hogy a 13 hónapos lányom, pedig ha a főzelékben nincsen hús, akkor meg se akarja enni.. :) )
Ismerek olyat, aki terhesség alatt eltörte a lábát, és műteni is kellett, és a végéig ágyban feküdt..az nagyon rossz lehetett... :(
Mindezekre visszagondolva, még is nagyon pozitívan gondolok vissza az egészre!!Mert az a 9 hónap várakozás egy élmény volt! :) Most tervezzük a 2. babát, és nem tántoríthat el semmi..
Írjatok történeteket ha van kedvetek, szívesen elolvasnám őket! :)
Én már sírtam a 9. hát környékére, addigra két hete hánytam reggeltől estig, néha már csak epét. Hányingerem akkor nem volt, ha ettem, de ha ettem, akkor hánytam - ördögi kör, el is határoztam, hogy több gyerek nem lesz, pedig hármat akartunk, de képtelen lennék ezt még egyszer végigcsinálni.
Már kicsit jobb, de még mindig nem az igazi, pedig 15 hetes vagyok:(
Alig várom, hogy elmúljon, mert onnantól fantasztikus lesz ( a fiammal is így volt, bár vele nem hánytam ennyire durván, de akkor is nagyon rosszul voltam a 20. hétig).
De az elejét szívesen kihagytam volna:(
Bizony az elsö terheségemt én teljesen terhességnek éltem meg. Elsö timeszter vérzés, és iszonyat rosszullléttek. Második trimesztert végig gröcsöltem, marékszám szedtem a magnéziumot. 3-ik trimeszterben pedig kijött egy kiütés amitöl vérsre vakartam az egész testetemet, és igazából semmilyen krém nem haott mert horomnális terhes kiütés volt.
Aztán túlhordtam 2 héttel.
én mindig kiszolgáltatottnak éreztem magamat, mindenben kellett segítséget kérnem. néha alig kaptam levegöt.
persze voltak szép pillanatok is, de még is terhességnek éltem meg.
most a másodikkal vagyok terhes 20 hetes de igazából nem érzem magam terhesnek. nem görcöslök, nem vérzek, nem fáj semmim, ellátom a kislányomat, tudok emelni, sétálni, mindent. Az egyetlen jel enyhe rosszullét az elsö trimeszterben volt, és most már sokat mozog, de ezen kívül nem szörnyü.
viszont az elsö szülésem szuper volt, remélem azért a második is az lesz.
Én akkor kapom fel a vizet, amikor egyes fórumokon - főleg középkorú férfiak - oktatnak ki, hogy nem terhességnek kell mondani, mert a gyerek az nem teher, hanem áldott állapotnak, mert az úgy szép.
Áldott a túróst. Az első 3-4 hónapban olyan voltam, mintha altatót szedtem volna, állandóan össze akartam esni a fáradtságtól és mindent kihánytam. A végén vizesedtem, görcsölt a lábam és olyan hisztis p..a lettem, hogy csoda hogy elviselt a környezetem.
Imádom a gyerekeket, jó hogy vannak nekem, de a 2*9 hónap alatt igenis sok kellemetlenségem volt. Ja, és az állandó pisilés.. A végén már csak összeszorított lábbal mertem köhögni, de volt hogy az se segített.
Szia!:))
Én amíg kismama voltam, nem tudtam, hogy nehéz nekem, annyira örültem a babának. Így utólag, tényszerűen:
-Első 4 hónapot végighánytam, semmi nem enyhítette, arra ébredtem minden reggel, hogy hánynom kell. Ez napközben sem volt jobb.
-12. héten vérzés - gyógyszerek
-ez elmúlt, beteg lettem -antibiotikum kúra kétszer
-6. hónap csodálatos volt, itt minden oké!:))))))))9
-7. hónap - vizesedés, +10 kg, magas vérnyomás - kórház
hazaengedtek, gyógyszerek,
-37. hét -ismét kórház, kontroll, 24 órás megfigyelés
- 38. hét, a kórházban elkezdett szivárogni a magzatvíz
Nem vették észre, hiába vizsgáltak meg, csak reggel, a saját orvosom, de még 2 másik is megnézett.
Felső burokrepedés.
Fájdalmam nem volt.
Megrepesztették a burkot rendesesen, oxitocint 3x emeltek, mire lett fájásom. 2 ujjnyira tágultam, tovább nem.
Szívhang leesett.
---------->Sürgősségi császár.
Szerencsére. Ha simán sikerül megszülnöm, nem tudták volna megmenteni a babát, annyira az nyakán és az az arcában volt teljesen a köldökzsinór.
Jujj..látom vannak elég szörnyű dolgok.. :/
Azt én sem bírom amikor a férfiak magyarázzák a terhességgel kapcsolatos dolgokat.Nekem szerencsém van párommal, mert az egészet velem élte át, még a szülést is, és egy szava sincs erről a témáról, de ha van akkor is csak azt mondja, hogy tiszteli a nőket, mert mind ezt végig csinálni ember feletti dolog! :)
Még nekem is eszembe jutottak dolgok, pl a gyomorsavam!!!Rengeteg volt, olyan is volt, hogy azt hánytam ki. :S Mint a cukrot úgy ettem a Renit, meg jeges víz és társai...de semmi nem segített.Volt 2 hetem, amikor be volt szorulva a levegőm, és már 1 hét után sírva toporzékoltam, hogy elegem van, mert amellett, hogy hánytam, éjszaka még aludni se tudtam, nappal meg létezni sem a beszorult levegőmtől. :(
Az érdekes, hogy a babámért valahogy nem aggódtam, valami belső erő folytán éreztem, hogy rendben van, és igazam is volt. :) Ja meg a pisilés..Éjszaka 3szor felkeltem minimum a vége fele, és ha mentünk vásárolni, az maga volt a katasztrófa.Borzasztó rugdosódós volt a lányom, így nem egyszer görnyedtem össze az utcán, mert pont olyan pontot talált el! :) A bordáim még hetekig fájt szülés után, mert azt jó volt gyilkolni.. :)
Kitartást azoknak akik szülni fognak és könnyű szülést mindenkinek, akik pedig már túlélték a 9 hónapot, annak elismerésem! :)
Ja és a tömegközlekedésről tapasztalat?Én nem jártam annyira sokat, mert közel volt a kórház, így oda sétával is eljutottam, de amikor kénytelen voltam BKV-ni, akkor mindig öregek akarták átadni a helyet..Egy néni egyszer felpattant és el is szaladt, hogy tutira ne utasítsam vissza! :)
2. terhessegem, 35 hetes vagyok. Elso terhessegem egy alom volt, ritkan hanytam, emelyegtem, de az nem viselt meg.
Ez a terhessegem egy remalom, komolyan en betegsegkent elem meg. Raadasul engem is kioktatnak, h hat minden terhesseg ilyen, csak mindenki maskepp eli meg. Eleg sokat sirtam, sirok is, foleg a lelki oldala miatt. Nekem mar ugy indult ez a terhesseg, h 4-5 hetesen iszonyatos szemeremtesti fajdalmaim voltak, de olyan erosek, h ejszakakat nem aludtam. Kesobb ehhez tarsult az allando hasfajas, gorcsok, ketszeri verzes, 3szor korhaz, derekfajas, combto fajdalom. Lenyegeben 8 honapja allandoab faj valahol, es nem kicsit. Ezt nem hiszik el sokan. Nem mondom, h rettenetesen nagy fajdalom, de ha valakinek 8 honapja faj valahol, azert nagyon meg tudja viselni. Nos engem megviselt ez a terhesseg. 32 hetesen orakon keresztul 3 percenkent kemenyedett a hasam, megnt korhaz, tudoerlelo szuri, aggodas. Jaj igen, es ez lemeradt, az aggodas a baba miatt, nehogy hamarabb jojjon. Emiatt is mindenki hulyenek nezett, h miert jonne hamarabb? Koraszulesre jellemzo tunetek nalam mind megvoltak. Hiaba mondtam mindig, en tudom mit erzek. A parom latja egyedul, h tenyleg szenvedek, o mellettem all mindenfelekeppen. De mas senki sem.
Most 35 hetesen mar nem alszom semmit, ugy faj a vegbelem es a huvelyem mintha allandoan szurkalnak, alig birok menni. Enni vegig nem tudtam, etvagytalan vagyok, nem igazan kivanok semmit, 3 kilo korul hiztam. Sapadt avgyok, karikas szemekkel, tenyleg beteges kinezetem van. En nem hittem volna, h egy terhesseg ennyire rossz tud lenni. Tudom, h megeri, mert a vegeredmeny egy csoda, de en kikeszultem rendesen.
Szep babavarast mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!