6 hetes kismama, alkoholproblémákkal küzdő kispapa. Mit lehet tenni?

Nagyon nehéz helyzetben vagy most. Valószínűleg az apuka nem mostanság vált alkoholfüggővé, mert az egy hosszabb folyamat. Próbálj meg beszélni vele, bár ha nincs betegség tudata az már komoly probléma. Arra számíthatsz, hogy ha most meg is állja, hogy ne igyon, a későbbi életetek során ez a probléma bármikor elő jöhet, hiszen az élet nem mindig feszültségmentes. Segítség kell nektek, ráadásul minél hamarabb! Én elgondolkodnék azon, hogy ezzel a férfival akarom-e leélni az életem, és akarok-e neki gyermeket szülni. Ha igazán akarod ezt a babát, jelen helyzetben mindkettőtöknek az apuka nélkül lenne jobb. Nincs rosszabb egy alkoholista szülőnél!

Ne haragudj, ha esetleg sértő voltam, nem állt szándékomban bántani!

Szia!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Az első válaszolóval vagyok hasonló véleményen a problémát illetően. Én csak a személyes tapasztalatomat osztanám meg veled.

Én gyerekként éltem meg az alkoholista szülő problémát. A gyerekkorom végig arról szólt, hogy rettegésben éltem, mindennapos veszekedést hallgattam, fizikailag bántalmaztak és ez kihatott az egész életemre. Mindez az alkohol miatt volt.

A mai napig eszembe jutnak ezek a dolgok, pedig már 31 éves vagyok (most várom az első babámat) és ideje lenne már ezt elfelejteni, de nem fogom tudni. Egy gyerekben iszonyú lelki törést okoz az, hogyha alkoholista szülő mellett kell felnőnie és ezt látja nap, mint nap.

Az alkoholisták között is vannak "csendesek", akik félholtra isszák magukat, de amikor hazatámolyognak, akkor csendben maradnak. Viszont valakinél agressziót vált ki, és az borzasztó.

sajnállak. Nekem erről anyósomék jutnak eszembe, ahol apósom szintén elég iszákos, már nagyon régóta, már gyerekkorában is ivott. Anyósom mégis hozzáment - talán menekülni akart otthonról, ő mindig azt mondja, hogy neki ez volt megírva -. Azóta már 60 évesek, de apósom szokszor szidja, néha veri anyósomat, meg is csalta anyósomat, de a férjemet sosem bántották. Anyósom valahogy úgy áll hozzá, hogy „mondjad, hülye, ha van kinek”. Főzött rá, mosott rá mindig, de a fiával ketten ők voltak a család, apósom csak volt, hogy legyen. Nem tudom, hogy tényleg ezt akarod-e majd később.

Párom viszont kívülről szemléli a dolgokat, és igen viccesen áll hozzá. Azt mondja, megérdemlik egymást, mint zsák a foltját. Anyósom ahelyett, hogy az okokat kereste volna, mindig elengedte a füle mellett apósom szövegelését, hülyére vette, ha egyszer valami miatt kikapott, ugyanazt a hülyeséget legközelebb is elkövette, nem tanult belőle.

Valójában nem tudok neked tanácsot adni, hiszne te ismered, te tudod, milyen. Nem volna jó kideríteni, hogy mi vezetett idáig, hogy alkoholista lett? Sajnos, kutyából nem lesz szalonna...