Egy nagyon negatív kérdés, sajnos?

Itt most a pontok annyira nem számítanak. Mindenkinek van véleménye és kész. Ezért is tettem fel a kérdést. És gondoltam, hogy két fajta elmélet fog születni!

A lényeg! Volt itt anyósom és megtudta, hogy nagyon szenvedett a végére a gyerek már. És arra jutottunk, hogy akkor már nem szenved legalább. De ez akkor is nagyon rossz erzés. Még olyan kis ártatlan emberke volt. Gyönyörü nagy barna szemei , göndör barna fürtjeivel. Nagyon igazságtalan az élet.

Kedves utolsó!

Neked is igazad van. Már itthol is nagyon kikészitettem magam, hogy meghalt az a gyönyörü kislány. Egész éjszaka szinte semmit nem aludtam, mindig azok a hatalmas szemei vannak előttem.

Beszélgettem egy kicsit a hugom anyósával és ő mesélte, hogy már volt két gyerek temetésen is sajnos és még a szüli halála után sem volt akkora szomoruság rajta mint egy gyerek temetés után. Attol félek, hogy annyira felizgatom magam, hogy beindul a szülés. (Egyébként is nagyon sokat idegeskedtem mostanában, más miatt. És megmondom őszintén össze is pakoltam a korházi cuccot ma.) Ha itthol maradok szerintem nem zaklatnám fel magam annyira mintha ott lennék. Végül is a családom nagyon nem akarja, hogy ilyennek ktegyem magam és lehet, hogy most az egyszer igazuk van.

Köszönöm a válaszokat.

A kislányra meg már az angyalok vigyáznak.

Kedves utolsó! valószínü, hogy neked is igazad van. Még igazábol nem döntöttem el most sem, de inkáb az itthonmaradás felé hajlok.

Igen tudni akartam ti mit tennétek a helyemben!