Mas is erezdte mar ugy, hogy NA MOSTMAR ELEG?!

Hogy a kórházból hozzá menjetek és utána haza?! Normális?! Egy párnapos gyereket egyből társaságba vinni?! Nehogy megengedd neki!

Úristen mintha csak Te Én lennék:)! Nálunk ugyanez a helyzet és unom már h miért kell mindig velük egymás seggében lenni. Mondjuk mi ugyanennyit talizunk az én szüleimmel is de ők nem fárasztóak, jó fejek, modernek, semmibe nem szólnak bele, csak szeretnek minket. Nekem második babám, de az első születése után anyós nagyon gáz volt, komplet kiidegelt, minden nap jött és kikapkodta a kezemből a gyerekemé és mindenbe beleszólt, aztán amikor valamit nem úgy akartam csinálni, ahogy ő jónak látja, akkor hisztérikus rohamot kapott és a férjemet próbálta ellenem hergelni, most sógornőmmel ugyanezt csinálja, na ők vidékre költöztek előle. Én meg megkeményedtem de nagyon és már nem hagyom, hogy a fejemre nőjön, megvannak a saját szokásaink, elveink és semmibe nem szólhat bele. Meghallgatom, nem veszek össze vele, bólogatok, mint a hülye aztán meg mindent úgy csinálok ahogy én akarok. Ja és persze már előre közöltem vele, hogy a második babómnál köszönöm szépen, de nem kérek egyáltalán segítséget, merthogy már tapasztalt vagyok annyira, hogy én szeretnék mindent egyedül csinálni, férjem majd segít. Meg anyukám átjön a háztartásban segíteni addig míg a császárból megerősödöm kicsit! Te is fektess le szabályokat jó előre, mert meglátod, ha megszülsz elszabadul a pokol és nem lesz tőle nyugtotok!!!!!!

Nekem nem is leginkább anyóssal, hanem inkább apóssal van gondom. Mindenbe, de tényleg mindenbe beleszól. Mikor a szülés került szóba kijelentette, hogy az ő fia nem fog bent lenni velem a szülésen, mert az a nő dolga. Erre én meg majd meglátjuk, hogy a fia mit akar. Persze a férjem azt mondta, hogy ahogyan én gondolom. Ennek a gyereknek se örül vagy nem mutatja, de rohadt szarul érzem magam néha miatta (kifelé persze nem mutatom). Szerencsére csak max hétvégente találkozok vele, meg amikor orvos után beugrunk hozzájuk, hogy minden rendben van a babával.

Hát én biztos nem hagynám, hogy beleszóljanak abba, hogyan nevelem a gyerekemet, legyen szó bárkiről is. Igaz nekem még nincs babám, de már elég sok konfliktusom volt anyósommal, addig, amíg nem szóltam vissza, mosolyogtam, csendes, halk szavú voltam, simán eltudta játszani velem az ilyen olyan piszkálódásait. Viszont egyszer elegem lett mindenből és én úgy elmondtam a véleményemet, mint még soha. Na azóta engem nem is piszkál senki se, szerencsére párom is kiáll mellettem. Én csak ünnepekkor megyek fel hozzájuk, párom persze gyakrabban, megmondtam neki, hogy attól még, hogy én nem vagyok a legjobb viszonyban a szüleivel, attól még neki kötelessége tartani velük a kapcsolatot és megértem, hogy szereti őket, ezért nyugodtan menjen csak. Én megtudom magam védeni, van szám, ha valami nem tetszik, megmondom. A lényeg, hogy nem szabad nyuszi-muszinak lenni, engem is addig tudtak csak bántani, amíg hagytam magam. Tudom, hogy megszerettek engem is, de nekem jobb a távolság. És szerintem jobb is, ha már most kiállok magamért.