Mas is erezdte mar ugy, hogy NA MOSTMAR ELEG?!

:)

szerintem sok a heti 2 látogatás.

Anyós szerencsére csak a fia előtt érdeklődik, még a hasamat is tapogatta régebb, ezt rövid úton abbahagyattam vele, már most közöltem, hogy nem fogok kérni a segítségéből a baba születése után.

Nem kell alkalmat adni neki, hogy kifejtse a terhességgel, szüléssel, gyerekneveléssel kapcsolatos elméleteit, és mondd el a férjednek, hogy számodra ez nagyon zavaró, amióta anyós ilyen helyzetben volt, sokminden változott, és kérje meg az anyját, hogy fogja vissza magát.

27 hkm.

Az én párom szülei is itt laknak gyalog kb. 10 perc tőlünk. Ő is szeret minél többször lemenni. Én nem gátolom menjen, de mostanában ha menni akar, akkor "nem érzem túl jól magam" :) Itthon maradok!

A heti kettő nagyon sok látogatás.

Egyébként ne foglalkozz azzal mások mit mondanak, mi a véleményük. A TE gyereked lesz, nem az övék.

A hülye babonákra, és rémisztgetések miatt pedig sztem szólj nekik, hogy ezt rossz hallani. És ha ilyeneket fog mondani, nem is mész hozzájuk amíg meg nem szülsz.

Nekem ez a saját nagymamámnál vált be. :)

Ő állandóan a tévében látott velem egyidős kismamákkal történt rossz dolgokat osztotta meg.

Ja és a hasam nekem sem nagy :D Apukám pedig utálja a Jázmin nevet :) DE kit érdekel?

26 hetes

Első vagyok újra: na akkor kellett volna anyósra szépen rászólni, hogy nem szeretném mindenkinek mutogatni magam :) akkor lehet, hogy a jövőre nézve elgondolkodott volna. :)

kb azt veszem le az ilyen viselkedésekből, hogy a saját személyének a központba kerülése a cél, hogy ugye őőőő az aki mindenkinek megmutatja, hogy nincs is hasad, bezzeg neki volt.

Nem szeretem az ilyesmit.

Én a terhességet egy nagyon intim dolognak élem meg, nagyon kevés ember érintése nem zavar a páromom kívül.

Anyósra egyébként olyant mordultam egyet egyszer, hogy csak lesett, mondtam, ne nyúljon a hasamhoz, na azóta eszébe se jut :)

Azt tudom tanácsolni, hogy már most húzd meg a határt, mert én amit látok a környezetemben az az, hogy ez az idő előrehaladtával egyre rosszabb lesz, ha a kismama/anyuka nem mond nemet. Minél hamarabb, annál hatékonyabb...

Nagyon szép név a Benjamin Noel!Negogy rá hallgass!

Én biztosan kevesebbszer mennék hozzá.Most ezt a férjed is van megérti vagy nem.

Hány éves az anyós????

Én se szeretem,ha beleszólnak.Meghallhatom,s nem sértem meg,de van,hogy nem értek eggyet.Nálunk is voltak balhék mikor megtudták a neveket,de nem igatán foglalkoztam vele,hogy mit gondoltak.S kinek lett igaza?Nekem,mert nem azt adtuk,amit ők mondtak.

4 gyerkőc anyukája

Ezek az anyósok... :D

Nekem még a heti 1 alkalom is sok belőlük, bár hozzáteszem, az én anyósom azért nem ennyire elviselhetetlen. És imádom a szüleimet is, de heti egyszer bőven elég találkozni.

38 hetes kismama, 3 és fél éves kisfiú anyukája

200km-re lakik az anyósom, de néha szívesen kilőném a Marsra... Bár minek gyarapítani a katasztrófa súlytotta övezetek számát....

Szerencsére ritkán látjuk, de amikor megyünk hozzá, arra a napra előre készülünk lelkileg, nem csak én, a férjem is.

Tudni kell, hogy ha nagy ritkán telefonon beszélünk (mi fizetjük a számláját, de ettől még igen ritkán jön meg a telefonálási kedve) soha nem érdeklődik sem a gyerekek iránt, sem irántunk. Elmeséli, mi volt a szomszédban, a hitgyülekezetében, elsorolja a saját nyavalyáit, de ránk nem kíváncsi.

Múltkor amikor felhívtuk, a férjem elmondta neki, hogy találtak egy bőrdaganatot a lábában és várjuk a szövettant, hogy jóindulatú vagy sem... Aztán jött a karácsony, elmentünk hozzá, de a két gyereket nem vittük, sose kíváncsi rájuk amúgy se, de nem azért nem vittük, hanem mindkettő beteg volt, igaz, már nem lázas (akkor én se mentem volna) de köhögtek, folyt az orruk, nem akartuk őket utaztatni, amúgy is a lányom nehezen bírja, nem láttuk értelmét, anyukám meg szívesen vállalta őket. Akkor először előadta a nagyjelenetet, hogy őt nem is fogják ismerni az unokái, stb. Erről mondjuk az a véleményem, hogy anyám nem várja meg, hogy én vigyem a gyerekeket, jön ő magától, de ha az ország másik végén lakna, akkor is jönne, mindegy. Aztán elkezdte mesélni, hogy a sógornőméknél milyen volt a karácsony, ki milyen csúcsszuper, stb. De sem azt nem kérdezte meg, hogy a saját fia hogy van, megvan-e már a szövettan, van-e baj, sem azt, hogy a gyerekek amúgy hogy vannak, mit csinálnak, mit tudnak már, vagy hogy a pocaklakónk hogy van, semmi. Végighallgattuk, hogy kivel mi van, aztán eljöttünk.

Másnap felhívott engem, és elmondta, hogy milyen rosszak is vagyunk, hogy nem vittük az unokáit, meg hogy ilyen messze lakunk tőle, mert nekünk ott kéne laknunk, ahol ő - az persze nem számít neki, hogy valamiből élni kell és itt kapott jó munkát a férjem - majd amikor mindent a fejünkre olvasott, letette a telefont anélkül, hogy válaszolhattam volna bármit is.

Hiába hívjuk meg, csak ritkán jön el, bár ingyen jegye van a vonatra és amúgy keresztül-kasul utazik az országban, ha a szektájába kell menni, de hozzánk nem jön, mert két óra az út, miért nem megy érte a férjem kocsival... Ja, kocsival rosszabb, mint vonattal, jó két és fél, három óra az út, forgalomtól függően. Nem alszik nálunk, mert ő csak a saját ágyában tud, vagyis a férjemnek kellene hajnalban érte indulni, hogy ebédre ideérjenek, majd két óra ittlét után (ennyi a max. kapacitása) induljon el vele vissza, hogy aztán késő este, összesen 800km levezetése után hazaérjen... Köszi.

Panaszkodik, hogy drága a gyógyszer, (semmi baja) a vitamin, fizetjük neki, vesszük a legjobb, méregdrága készítményeket (csak decemberben 25 ezer Ft értékben kapott étrendkiegészítőket és vitaminokat) de akármit is csinálunk, soha nem lehetünk elég jók.

És még napestig sorolhatnám...

Én nem tudom miért van ez! Mármint ezek az anyósok eleve ilyen hülyék vagy rá játszanak, de ezt nem lehet ilyen sokáig el játszani. Az enyém is állandóan babázna. meg, hogy milyen lesz ha meg lessz, vinni fogja ide-oda, meg ugy képzeli, hogy mindig nála lesz majd. Még csak 32 hetes vagyok de már el akarja venni tölem. Nekünk nagyon nehezen sikerült, 3 évet vártunk rá. Ugyhogy közöltem vele, hogy ne is számitson rá, hogy ő fogja fürdetni, meg kb 1 éves koráig sehová nem viheti. Mikor alig vártuk, hogy legyen végre. Majd ha besokalok a gyerektöl, majd szólok. De akkor meg tuti nem fog segiteni, mert mindig ez van. Állandóan akkor akar segiteni mikor semmi szükség rá. De mikor kéne akkor biztos eszébe sincsen. Én meg ugy vagyok vele, hogy nem is kérem sosem, így ,mert akkor meg az lenne, hogy ő mennyit segit nekem. Legalább nem tud vagánykodni, hogy ő mennyit segit, mert ugy is lebukna.

Ugyhogy egy anyós csak egy anyós, de ha mi is ilyenek leszünk. Én nem is tudom mi lesz.

Nekem ez fordítva van az apósom ilyen wá de én megoldottam annyival,hogy nem megyek hozzájuk egyáltalán.Nem is nagyon beszélünk.

Nem érdeklődik mi van velünk én meg leszarom :) De jobb is így legalább nem üvöltöm le a fejét :)

28hkm