Vállalnátok-e az abortuszt, ha kiderül, hogy a gyermeketek fogyatékos lesz?

Nekem az édesapám 25 évesen került tolószékbe. 41 éves koráig nem tudott "megbarátkozni" a helyzettel. Akkor meghalt. Hiszem azt, hogy ha őszinte, odaadó család vette volna körül, akkor teljes életet tudott volna élni. Nem így történt, már a balesete előtt jóval elváltak a szüleim. Anyu próbált neki segíteni, de nem hagyta.

Bocs, ez kibuggyant belőlem.

Én azt gondolom, hogy egy mérsékelt testi fogyatékossággal meg tudnék birkózni, de semmi mással nem.

Igen. Nem is olyan régen jártunk egy ismerősnél, akinek a legkisebb gyereke fogyatékos. Mondja, milyen türelmesen játszottam vele meg ilyenek. Mondtam neki, hogy ha mindennap így kellene élnem, biztos megőrülnék. Persze évente 1-1 napot nem nehéz így eltölteni, de egy életet? És aztán gondolj arra, mi lesz, ha te már nem leszel..

Ajánlom figyelmetekbe Joshi Bharat _Hadas Krisztával készült interjúját.

SOHA nem vetetném el a babámat...

Engem is érdekeltek a vizsgálati eredmények terhesség alatt,de csak mert a gyermekem,és az első perctől SZERETEM!

Képtelen lettem volna ítéletet mondani fölötte,pedig rá akartak venni,hogy járjuk körül a dolgokat... Nem mentem bele,mert az érzéseimen nem változtatott.

Ezen kívül nem tudhatjuk,hogy a "fogyatékos" gyermekünktől mi mindent kaphatunk!!!!

A testi fogyatéka egyáltalán nem érdekelt volna,de más esetben sem szakítottam volna meg a terhességet,hisz a baba rám számított,én voltam Neki a "mindene"... Bízott bennem,az én testem táplálta 9 hónapig... Csak nem fordulok ellene...??!

Örülök,hogy van itt olyan,aki a másik szemszögből is elmondta a véleményét,mert mindig is ezt próbáltam példának hozni...