Vállalnátok-e az abortuszt, ha kiderül, hogy a gyermeketek fogyatékos lesz?

Attól függ, milyen jellegű és súlyosságú betegségről van szó. Pl. ha "csak" mozgássérült lenne, akkor nem vetetném el.

Azt hiszem egyedül a súlyos értelmi fogyatékosságnál gondolkodnék el az abortuszon.

Tudom, hogy azt illene válaszolni, hogy nem, mert a gyerekem.

De őszintén szólva vállalnám. Van a családban értelmi fogyatékos, a szülei egy borzasztó tortúrán mentek át, ami egészen a halálukig tartott. Én nem szeretném ezt.

Bármennyire is fájó,bármennyire is az enyém,bármennyire is vártam, IGEN!

Neki sem jó és nekem sem jó!Bárki bármit mond,nincs az a fogyatékosság amivel mindvégig teljes életet lehet élni!

Mondom ezt úgy, hogy elvégeztem egy gyógypedagógiai főiskolát és volt szerencsém rengeteg speciális intézményben gyakorlati órákat tölteni.

"Bárki bármit mond,nincs az a fogyatékosság amivel mindvégig teljes életet lehet élni!"

Ugyanmár... Ha pl hiányzik a kisujja, akkor nem élhet teljes életet? Vagy akár ha az egyik lába hiányzik? Azt hiszem ezt sokan cáfolnák.

Nagyon helyzetfüggő, de őszinte leszek. Ha a gyermek súlyos fogyatékossággal születne meg, ami nagyfokú figyelmet (gondozást) és ebből kifolyólag plusz anyagi terhet jelentene, nagyon megfontolnám az abortuszt, pedig abszolút ellenzem.

Rengeteg fogyatékosság létezik, jó volna tudni, hogy mire gondolsz.

Ha felmerülne a gyanú, hogy valami nincs rendben, először elmennék még legalább 3 dokihoz, elvégeztetném az összes lehetséges vizsgálatot, és ha azt mondanák, min. 50% az esélye, hogy fogyatékkal születne, akkor szerintem elvetetnénk.

Nem vagyok már fiatal, az első fiunk nehezen jött össze, de az ő vállára sem szeretnék ekkkora - élethosszig tartó - keresztet rakni.

Egy láb hiánya igen komoly személyiségtorzulást tud okozni. Tapasztalom, van olyan évfolyamtársam, akinek ugyan megvannak a lábai, de tolószékbe kényszerül. Azt gondolnád, hogy ez nem számít, de sajnos igen. Valami elképesztő világképe van, látszik, hogy rengeteg bántás és megaláztatás érte, olyan lett, mint egy kaktusz. Másrészről meg elvárja, hogy mindenki az ő kedvéért ugráljon, mert ő fogyatékos. Nem valószínű, hogy igazán jó élete lesz szegénynek.

Én írtam, hogy van szellemi fogyatékos rokonom. Ő el tudja ugyan látni magát, de kb. egy 12 éves szintjén van, úgyhogy a piacon árut pakol és hasonlókat csinál. Barátnője sosem volt, pedig szeretne, már ahogy egy 12 éves szeretne barátnőt. Mondjuk az ő esete annyiban más, hogy egészségesen fejlődött, és szüléskor, orvosi műhiba következtében lett fogyatékos.