Hogyan változnék meg terhesség során?

Én pszichológusként azt tudom mondani, hogy semmiképp ne tekintsd terápiának a gyermekvállalást, annak nincsen jó vége: az ilyen külső tényezők egy tényleges depresszión nem változtatnak, az ugyanis inkább gondolkozás mód, kognitív stílus, mint hangulat, vagy szomorúság. Nem tudom, hogy mit jelent nálad a depresszió, csak te tartod-e magad depressziósnak, vagy szakemberrel állt fel a diagnózis. Volt-e oka a szomorúságnak? Mi történt akkor? Depressziónak érzed-e, ha néha elszomorít, hogy nem jön még a baba? Ha pusztán szomorú vagy, azt nem feltétlenül érdemes depressziónak aposztrofálni. Ha jártál ezzel terápiába, akkor érdemes megvitatni a terapeutáddal a gyermekvállalással kapcsolatos érzéseidet, ha nem jártál, de szükségét érzed, akkor menj! Azt, hogy a terhesség a depresszióra hogyan hat, nem lehet meghatározni: vagy nagyon pozitívan, vagy nagyon negatívan. Erre nincs forgatókönyv.

Magánemberként: a terhességem egy csoda, a baba minden mozdulata, rúgása, fordulása, csuklása is egy csoda, ahogyan az összes ultrahang is. A gondokkal, problémákkal, érzésekkel közben is dolgozni kell, nem tűnnek el, de tény, az ember nagyon más lelkiállapotban van ilyenkor. Valóban különleges állapot, ami mellett természetesen éli az ember az addig megszokott kis életét, annak minden gondjával-bajával.

24 hetes kismama

Ez nagyon egyénfüggő. Ismerek olyat, aki tényleg kivirult a terhesség alatt, maga volt a megtestesült boldogság és szépség de olyat is, aki tragédiaként élte meg az egészet, mert nagyon zsírosodott a haja, pattanásos, májfoltos lett, vizesedett és ráadásul a pasija is azt mondta neki, hogy terhesen már nem olyan szép, és "karácsonyi ajándékként" meg is csalta (akkor derült ki, a másik nő otthagyta emlékbe a bugyiját).

Szóval, ha azért szeretnél babát, hogy kigyógyulj a depresszióból, akkor nem biztos, hogy jó döntés, mert ha esetleg mégsem úgy történik, ahogy elképzelted, akkor még rosszabb lesz minden.

Hát én speciel nem tudok beszámolni arról hogy hűűű de mennyivel boldogabb lennék a terhesség alatt, mint előtte!

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak a terhességnek pillanatai amik olyan boldoggá tudnak tenni, mint semmi más (az első pozitív teszt, az első mocorgása, ultrahang, stb.)

De közben 9 hónapig -ha csak nem vagy olyan szerencsés helyzetben hogy milliomos vagy és eddig is mindent megoldottak mások helyetted - ugyanúgy, sőt néha sokkal több erőfeszítéssel kell intézni az élet dolgait, mint előtte!

Én igazán nem vagyok hisztis nőszemély, de a terhességem során mindenből kaptam egy kicsit ( down kór gyanú, amniocentézis, terhességi diabétesz, magas vérnyomás, vizesedés, stb.) és akármennyire is örülök annak, hogy gyermekem lesz, azért ezek néha eléggé befolyásolják a napjaimat és a kedélyállapotomat.

Arról nem is beszélve, hogy a 9 hónap alatt viszonylag sokat kell orvosokhoz járkálni, és ha mondjuk olyan vagy, mint én, aki akkor megy maximum ha már nagyon muszáj, akkor azért az is eléggé nyűg lehet.

Nekem a bőröm speciel pattanásosabb lett, mint volt, a hasam olyan csíkos, hogy azt egy tigris is megirigyelhetné, a hajam iszonyat száraz lett, szóval én nem szépültem meg egyáltalán, pedig erre én is számítottam.

Ami a számomra legidegesítőbb, hogy totál feledékeny lettem, van hogy a macskát is elfelejtem megetetni :) Pedig rám ez előtte soha nem volt jellemző, egy két lábon járó notesz voltam, iszonyat jó memóriával.

Összességében én a helyedben nem csak a szépre és jóra számítanék, persze ilyen oldalakon 90%-ban csak a jóról írnak, mert sok kellemetlenséggel, idegeskedéssel is jár egy terhesség, és nem tudhatod hogy éppen mit hoz ki belőled. Ha orvosilag bizonyítottan is depressziós vagy, vagy hajlamod van rá, én a helyedben konzultálnék egy orvossal, hogy ő hogy látja a dolgokat, vagy esetleg szükséges e hogy a terhességed során néha ellátogass hozzá.