Hogyan tudnám túltenni magam az első terhesség-szülés utáni traumán?
Sziasztok! Komolyan érzem, hogy nagyon sokat segítettetek! Azt nem mondom, hogy már holnap nekilendülünk a következő baba-projektnek, de azt hiszem máris pozitívabban látom a helyzetet.
A hozzászólásaitoknak, történeteiteknek és tanácsaitoknak köszönhetően, kezdem belátni, hogy tulajdonképpen az is lehet, hogy mégis a hozzáállásom az oka, hogy ilyen szerencsétlenül alakult minden és szerencsétlenül érzem magam. Néma gyereknek ugye anyja se érti a szavát. Ha még idejében keresek segítséget és idejében utánajártam volna a dolgoknak (szoptatási tanácsadó, szülésznő-fogadás), akkor könnyebb lehetett volna... Bármennyire is tudatosan készültem a terhességre, babavárásra, ilyen dolgokról senki egy szót sem ejtett, pedig amikről tudtam, azokat igyekeztem időben beszerezni, megbeszélni, leszervezni stb... Bár a védőnőnk is egy fabatkát sem ér, sohasem tudott nekem segíteni semmiben, soha nem is jár hozzánk, sőt még gyerekorvost is kerestem másikat, mert az első az nagyon megbízhatatlan volt. Egyszerűen utolérhetetlen. De utólag már kár sopánkodni. :) És minél többször elevenítem föl magamban az írásaitokat, minden nap jobb... Komolyan. Nem is értem miért nem jelentkeztem be ide előbb :)
Igaz, az, hogy eddig eljussak az kellet, hogy a nővérem már hónapok óta zaklat azzal, hogy ennek a gyereknek kell egy kistesó, mert milyen egyedül van... Ami tulajdonképpen igaz is, hiszen a környezetünkben nagyon kevés kisgyerek van, és velük sem tudunk minden nap összejönni. De akármennyire is a férjemen és rajtam kívül nincs senkije (mert a rokonaink messze laknak), én még nem állok készen egy újabb babára. Amit tudok, hogy szeretnénk őt nagyon... Amint eljön az ideje!
válasza:Probáld meg, hiszen neked legalább életben van. Nekem sajnos 22-23 hetesen megszületett. Hidd el ez nagyobb trauma. Ha meg ugy érzed, nem vagy felkászülve rá várj vele, nem veszitesz semmit. Hidd el minden rendben lesz!!!
Drukkolok nektek!!!
válasza:Szia!
Olvastam az írásaidat! Nálunk sem mutatták meg, hogyan kell fürdetni vagy cicire rakni a babát, annak ellenére se, hogy kértük többen a szobából. Mindig sok dolguk volt a csecsemősöknek... A szülésem 18 órás volt és a fogadott szülésznőm közölte nem jön be, mert más dolga van. A dokim nekem is tündéri volt. A szülésem végén elájultam a vérveszteség miatt és két hónapig alig bírtam lábra állni. A férjem nekem sem sokat tudott segíteni és a családom is messze lakik.... A lényeg, amit írtál, hogy nagyon zavart, hogy egyedül voltál szülés után és hogy nem segítettek. Ezeket már átélted és valószínűsíteni lehet, hogy most egyik se fog bekövetkezni, hiszen már tisztában vagy vele, hogyan kell szoptatni és azzal is, hogy akár egyedül is simán átvészeled az első időszakot. Ennél csak jobban sülhet el az egész, így szerintem nincs is min gondolkodni:) A leírtak alapján láthatod, hogy azért az én szülésem se volt egy egyszerű eset, de mégis itt vagyok 29 hetesen és várom a kistesót:) Aggódni természetesen én is aggódom, de inkább a szülés utáni időszak és összeszokás miatt, mint a szülés vagy a kórházi napok miatt. Szerintem csak annyi a gondod, hogy rossz irányból közelíted meg a dolgot. Ha szeretnél gyermeket magad miatt akard és vállald és ne azért, hogy legyen tesó. Gondold át azt, hogy mennyi emléket, kacagást, élményt, és értelmet ad az életedben a gyermeked és akkor kettővel ezeket még fokozottabban tudod átélni. Természetes, hogy vannak rossz dolgok is, de valamit valamiért! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!