Volt mar valaki amniocentezisen? Kerem irja meg milyen?

Nekem nem fájt, olyan mint egy sima vizsgálat. Persze ha a betöltött 40 hét utánit kérdezed. Csupán megvilágítják a magzatvizet, hogy zavaros e vagy sem.

hát ez is olyan téma, hogy majd ott megtudod. Amikor én voltam tavaly, akkor futószalagon csinálták, minden nő (kb 20an voltunk) szinte vigyorogva jött ki, előttem kettővel egy nő sírva jött ki, meg én is sírva jöttem ki. Nagyon fájt, csak mert háromszor szúrt meg a doki, olyan nagyon ügyes volt:S fizikai rosszullétet éreztem, engem nagyon megviselt az egész, be is tartottam az 1 hetes kímélő életmódot. Gyakorlatilag feküdtem végig, úgy megrémisztett ez a fájdalom.

Engem nem az érdekelt hogy fáj-e, de a vetélési kockázata miatt én sem vállaltam. A többi eredményem jó volt és a babám is egészséges lett. Ott meg lehet, hogy elvetéltem volna ezt az egészséges babát. 1% esélyem lett volna rá, én nem kockáztattam.

Én is a korom miatt voltam, éppen tavaly előtt. Leírom a történetem. Remélem nem baj. Szóval, van nekem három egészséges kisfiam. Három gyermeket terveztünk a párommal úgy gondoltuk a tervet teljesítettük és lezártuk a gyerektémát. Aztán egy szép nyári napon rájöttem, hogy rosszul gondoltuk. Engem lesokkolt, de nem gondoltunk rá, hogy elvetessük. Szóval orvos, UH, védőnő, újra orvos. Szóba került a kombinált tesz, hogy az azért nem a baba állapotát mutatja, hanem csak lehetőséget, ettől még vagy-vagy. Szóval két lehetőség van, vagy korionboholy mintavétel, vagy amniocentézis. Megkérdeztem, hogy tudom nem lehet, de mondja már meg, ő a helyemben melyikre menne? Azt mondta, hogy ő a feleségét amniocentézisre kísérte el, pár éve. Tehát amnio. Szóval SOTE I időpontkérés. Három alkalommal kellett elmenni. Futószalag jellege volt, de rengeteg kismama várt. Első alkalommal fölvették a "kórtörténetet", elmondták a kockázatokat, adtak ismertető anyagot és nyilatkozatot, hogy menjünk haza, beszéljük meg, gondoljuk át. Két hét múlva kellett menni az aláírt nyilatkozattal, ekkor volt a mintavétel. Be kellett menni a rendelőbe, lefeküdni, poci ki ,közben az orvos nagyon kedvesen cseverészett velem, próbálta elterelni a figyelmemet. Tőlem beszélhetett, nagyon féltem. Ennek ellenére, semmit nem éreztem az egészből. Igaz az orvosom mondta, hogy beavatkozás napján reggel és a beavatkozás után vegyek be magnéziumot. Csodálkoztam, hogy csak ennyi volt. Semmi változást nem éreztem. Gondoltam, szívós kisfickó, mint a bátyjai. A hazaút is rendben volt, busszal mentünk, 120 km.-re lakunk Budapesttől. Két napig feküdtem, a férjem szabadságon volt. Utána tettem a dolgom. A beavatkozás után három héttel lett meg az eredmény. Szintén időpontra mentünk. Kinn ültünk a váróban, jöttek mentek a kismamák. Már elmentek azok is, akik előttünk jöttek, sokat csúszott az időpont. Tél eleje volt, hideg nyálkás lucskos idő volt napok óta. Ahogyan ott vártunk, kisütött a nap. Na, gondoltam, most Isten vagy vigasztal, vagy nevet rajtam. Aztán mi jöttünk. Bementünk, jobban féltem, mint a szúrás előtt. Aztán amikor mondta az orvos, hogy a baba egészséges, eleredt a könnyem. Amikor azt is megmondta, hogy kislány, már zokogtam. Így jöttem ki a rendelőből. Csak remélem, hogy a bőgésemmel nem rémítettem meg a kint várakozó kismamákat. Szóval, én elmennék újra, ha kellene.