17 hetes kismama vagyok. A párom 2 hete elhagyott, de nem tudja miért. Azóta is mindennap találkozunk és szinte együtt is vagyunk, de mások előtt nem. Azt mondja ha a pici megszületik akkor ujra teljesen egy pár leszünk. Most miért nem?

Szerintem Te írtál már korábban is, hogy mit csinálj, mert elhagy a párod terhesen.

Ott mindeki azt tanácsolta, hogy lépned kell: ne engedd, hogy megalázzon!

Idegenektől nem várhatsz más választ, különösen, hogy nem ismerjük a körülményeiteket!

De egy ilyen pasi valóban tuskó, aki sihederként úgy játszik az életeddel, ahogy csak akar, mert hagyod neki...

Én csak a 2 gyerekre hívnám fel a figyelmedet!!!Ők nem szenvedhetnek amiatt, hogy neked két rosszul végződő kapcsolatod is volt. Tudom, miről beszélek. Sajnos a szüleim válásakor az én anyám se foglalkozott velünk, csak kapart apánk után, megalázó módon. S kijelentette: neki Apa az első, mi csak utána....

Azóta magyarázkodhat emiatt, teljesen elhidegültünk tőle. Mi , akik nem tehettünk semmiről. Egy szerencse volt, hogy mi már nagy-, ill. fiatalkorúak vagyunk, nem pedig magatehetetlen pici gyerekek, akik egyik kapcsolatból a másikba sodródnak, mert a szülők önzők...

Egy stabil kapcsolatban is nnyi minden más miatt lehet aggódni a terhesség alatt...

Nem irirgyellek!

Az a válaszoló vagyok, aki korábban írta, hogy ugyanilyen helyzetben van. Azt hiszem, hogy Te, Ti még a "játék" elején vagytok! Úr isten! Mintha magamat látnám! Én is ugyanezt csináltam. Minden tettére , szavára volt magyarázat és a végén még magamat marcangoltam, hogy hogy lehetek én ilyen. Megmagyaráztam mindent magamnak, pedig éreztem, hogy valami nem kóser, de mégis annyira féltem, hogy hogy élem túl a hiányát, hogy inkább elhitettem magammal, hogy mindez normális ahogy élünk és ha valami rosszat tett azt értem tette, vagy én voltam a hibás érte. És persze utána mindig jött egy kis szép időszak, amikor elhitettem magammal, hogy ugye milyen jó minden.

Te tudod hogy döntesz. Ha nem rugod ki, számíts rá, hogy ilyen lesz az egész élet. Az hogy nem bunkó, az alap dolog, ettől nem kell elájulni. De neki nem az lenne a feladata, hogy ne legyen bunkó, hanem hogy a társa mellett legyen. Ha nem tudod elhagyni én azt is megértem, én sem tudtam elhagyni. Nekem egy terhesség kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy teljesen hülyének néz.

Akárhogy is lesz kívánom, hogy légy boldok és foglalkozz sokat a kisfiaddal.

Azert akkor nem szo szerintem hagyott el benneteket, teged. Megy veled az orvoshoz, es veletek akar lenni, es eltart benneteket, fizet mindent, es penzt ad. Ezt te irtad. Igy mar mashogy fest a dolog.

Hazat epit nektek, ertetek.

Az is baj, hogy falu helyen laktok, es ott megy a pletyka, amit gondolom utal, es nem birja elviselni.

Szerintem ne hagyd ott, miert is hagynad? Most szunt meg a munkahelyed, 2 kisgyerekkel mit kezdenel egyedul???

Ertetek csinal, tesz mindent es nemcsak mondja, hanem igaz is, hiszen ad penzt most is es elvisz a dokihoz...stb.

Szoval nem hagyott el benneteket szerintem egyaltalan nem. Annyi, hogy kulon laktok.

Es aki ugy varja a kisbabajat hogy a ferje kulfoldon dolgozik, kamionozik es 4-6 hetente jon csak haza 2-3 napra? O sem mondja, hogy elhagyta a parja. Ok sem egyutt laknak. Ok is kulon elnek valamilyen szinten, nem?

Én még mindig nem értem: nem vállalja fel, hogy veletek van, inkább szakít? Az nem cikibb dolog? Valakit terhesen eldobni?

A másik: miért van albiban? Ha érezne valamit irántatok, odaköltözne hozzátok, s közben építhetné a házát. A rezsiköltség helyett meg beleadhatna az anyukád költségeibe.

Na, mindegy. A te dolgod, de elég kusza egy sztori