Minden férfi azt gondolja, hogy az abortusz csak egy "rutin eljárás"?

Bocsi 15 15 ös félrenéztem ne haragudj.6 os voltam.

Buék.

Szia! Még nem olvastam el a többi választ, de szeretnélek megnyugtatni.

Szerintem nem érdemes általánosítani a nemek között. Én férfi vagyok, és számos férfitársammal közel sem gondoljuk rutineljárásnak. Sőt, eddig 8 esetben győztünk meg (fiúk, lányok közösen) édesanyákat, hogy ne vetessék el a magzatukat.

Lehet, hogy ha végeznénk egy kutatást, kiderülne, hogy valamelyik nem inkább mellette van, a másik meg inkább ellene, de például nézz el a Nők Lapja fórumára. Feleségem ott próbált érvelni az abortusz ellen, és baromira meglepődtem, hogy úgy szétszedték, mint a szél. A nők... Fel voltak háborodva, hogy mit képzel magáról azzal, hogy nem ért egyet az abortusszal.

De nézd meg ezt a kérdést, ezt is egy AB-párti hölgy indította itt és számos férfi reagált ott úgy, hogy abból nekem az jött le, hogy egyálalán nem gondolja minen pasi úgy, hogy ez csak egy rutin eljárás:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-ker..

"És figyelj, Azt mondod, később kezd el az apaérzés előjönni a férfiból. Vagyis mikor?"

Előző vagyok, aki olyan sokat írt... :) Mi is épp babát várunk. Februárra.

Nos, csak magamról beszélhetek, de én nem éreztem olyasmit, amiről írtok, hogy akkor most nem körülöttem fog forogni a világ. Tényleg nem érzem azt, amit a feleségem. Látom rajta, hogy ösztönszerűen olyannyira szereti a fiúnkat, aki még meg sem született, hogy az életét adná érte. Én is megtenném, de érzem, hogy én egyelőre sokkal inkább "csak" elvből, abból a tudatból, hogy én vagyok az apja, nekem kell megvédenem, de olyan érzelmi kapcsolat még nem jött létrek köztünk, mint a feleségem és közte.

Ez nem aggaszt, több apatársam mesélte, hogy a felesége már attól a pillanattól anya lett érzelmileg, hogy megtudta a baba jövetelét, míg ők, az apák, inkább csak akkor, amikor a kezükbe adták, találkoztak, létrejött az első kontakt. Érzem, hogy bennem is akkor fognak előjönni az érzelmek. Szeretem elképzelni, ahogy először a kezembe adják, és érzem, hogy akkor fogok csak úgy "beleszeretni", ahogy a feleségem már hónapok óta.

Az abortusz banalizálása (lekicsinylése), sajnos, nemcsak bunkóság, nemcsak érzéketlenség vagy felelőtlenség. Annál jóval több: az élet tiszteletének a hiánya, az embertelenség netovábbja. A legmélyebb ellentmondásban van emberi méltóságunkkal. Ez pedig végső soron önzésünkre, felületességünkre, fegyelmezetlenségünkre vezethető vissza; arra, hogy még rabjai vagyunk ösztöneinknek, arra, hogy még nem hirdették számunkra meggyőző módon karácsony és húsvét üzenetét, Krisztus evangéliumát, mely szerint életünket Isten mellett elkötelezve, bűnre hajló természetünk és környezetünk kísértéseit megtagadva teljesedik be emberségünk, boldogságunk. Az abortusz tragédiáját felfogni nem akaró embereknek tehát egyszerűen az a fogyatékossága, hogy nem élték még soha át igazán a karácsony titkát, nem született meg a lelkükben Krisztus, a Megváltó. Sajnos, nagyon sokan vannak, akik azt hiszik, maguk rendelkeznek mások életével. Ezért van a sok háború, a sok szenvedés hétköznapjainkban, családjainkban. Ezért van a sok embertelen "jogrend".

Az egyedüli megoldás Krisztusra való nyitottság, mely elvezet minket az igazi, önzetlen, önátadó szeretetre. Képessé tesz bennünket az igazi családalapításra, testi szenvedélyeink, ösztöneink, indulataink, érzelmeink fegyelmezésére... Nem oldja meg a problémát a "felelősségteljes védekezés", hiszen a tabletta is másodlagosan-potenciálisan abortív (beágyazódásgátló) módszer, de még az óvszer sem segíti, hanem éppen nehezíti a felelősségteljes nemi életet. Élvezkedéssé, szórakozássá alacsonyítja "az életadás eszközét", az életre szóló bensőséges, hitvesi elköteleződés testi jelekkel való kifejezési formáját. A házasságon kívüli, ill. a terméketlenné tett nemi aktus nem az igazi szeretet kifejezése, akármennyire is kívánják a felek a másikat, akármennyire is elfedik a szürke valóságot a szerelemhormonok. Általa azt hazudják egymásnak az emberek, hogy teljesen a másiké akarnak lenni, holott erre lelkileg még felkészületlenek. Egyesülésük ezért egymás kölcsönös kihasználása, tárgyként való megalázó használata, szexuális eszköznek, játékszernek tekintése. A szabad szerelem alig különbözik a prostitúciótól: a szexuális forradalomnak köszönhetően már nem kell fizetni a kiüresített szexért, hiszen megkapják egymástól a felelőtlen szerelemben, az ideig-óráig kielégítő vonzódást az életre szóló elköteleződésnél fontosabbnak tartó hódítások által...

Kedves kérdező! A férfiak (és nők) észre térítésének egyetlen járható útja: megtanítani őket arra, hogy a nemiség intimitása az életadás és a személyes egység kibontakoztatásának jele és eszköze -- a felbonthatatlan házasság teljes elköteleződést kifejező életszövetségének keretében. Ez a természet rendje. Ezt kívánja az élet védelme. Ha ezt semmibe vesszük, akkor a halál kultúráját éljük, az élet ellenségei leszünk...