Minden férfi azt gondolja, hogy az abortusz csak egy "rutin eljárás"?

A pszichológus lennék újra :)

Először is:sok a fordított eset, mikor a nő gondolja meg magát, és veteti el a tervezett babát, megtörténik olyan is, hogy a nő nem mondja el, hogy nem szed fogamzásgátlót, olyan is, hogy el sem mondja a férfinak az abortuszt, csak később derül ki, és bizony olyan is, hogy mindkét fél az abortusz mellett kényszerül dönteni, mert sajnos nem bírják például anyagilag az újabb gyermekáldást, és még sorolhatnék egészen extrém példákat. És az arány közel sem 90-10%, sokkal inkább olyan 60%-ban közös a döntés, vagy a nő döntése. 40%-ban pedig bejósolhatatlanul viselkedik a férfi, és kierőszakolja az abortuszt. Fakad mindez abból, hogy végsősoron a férfi nem tudja erőnek erejével az abortuszba kényszeríteni a nőt. A magatartása terelhet ebbe az irányba, de az, aki nem hajlandó elmenni, az nem is fog.

És gyakran azt gondolom, hogy a férfire fogni azt, hogy abortuszra kényszerül az ember lánya, bizony a kognitív disszonancia oldására szolgál-azaz annak a feszültségnek a feloldására, mely abból keletkezik, hogy "én bizony most olyat fogok tenni, ami nem fér bele a normáimba." Ilyenkor nagyon nagyok az indulatok, ideális a helyzet ahhoz, hogy a férfira húzzuk ezeket a mélyről törő érzéseket. A döntés mindig, mindig a nőé. És gyakran a pszichoterápiák végén ki is derül, a gyászfolyamat lezárásával, hogy ennek bizony akármilyen borzasztó és szomorú is, meg kellett történnie. És innen már ki lehet mozdulni, és tisztábban, pártatlanul látni MINDKÉT fél felelősségét.

Természetesen nem egyszerű, és nem sematikus esetek, gyakran vegyesek az okok, amelyek meghúzódnak a háttérben, de biztosíthatlak afelől, hogy sajnos legtöbbször a férfi is sérül, a férfinak is nehéz egy kezdődő élet sorsáról határozni.

Igen - a férfi később kezd kötődni a magzathoz, később érzi a jelenlétét, később ragaszkodik. Ez mind-mind természetes dolog. Rögös út apává válni, és általában nem a pozitív terhességi teszttel kezdődik, ez pusztán az eltérő látásmódból, az eltérő élményekből és dinamikákból fakad, nincs ebben semmi rossz. A férfi vélt érzéketlensége mögött gyakran az áll, hogy ő még képes a magzatról racionálisan gondolkozni akkor, amikor a nő már régen nem! És ez nagyon fontos különbség!!! Az abortusz borzasztó dolog, azon túl, hogy át kell élni, el kell gyászolni, adott esetben a kapcsolatot is, amely zátonyra fut az abortusz után.

Extrém esetben természetesen van olyan, hogy a férfi abszolút nem válik érzelmileg érintetté a témában. Ez viszont nagyon ritka.

Még azt is kihangsúlyoznám, hogy nem vagyok abortusz párti, védekezés párti vagyok, és mellé keresztény is. De hiszem azt is, hogy mi nem törhetünk pálcát egymás feje fölött, és mindig, minden szituációban, egy kis idő után, ha hűlnek az indulatok, észre kell vennünk, hogy kettőn áll a vásár.

Hát, ez vagy így lesz, vagy nem. Érdemes átbeszélni, hogy mi az ok, amiért ennyire nem akarja a babát, és fontos, hogy akármennyire is nem akaródzik, próbáld az érvei mögött látni az embert, és azt, hogy milyen félelmek, érzések okozzák az ellenérzéseit.

Fontos a kapcsolat szempontjából is megvizsgálni, hogy mi az, ami miatt ez már neki nem fér bele, van-e gondunk egymással, van-e valami, amit nem csinálok jól, és mi az, amiről azt gondolom, ő teszi rosszul. Érdemes nyugodtan, emberien elbeszélgetni erről, indulatok nélkül. Ha semmiképpen nem akarja, ha mindenképp azt érzi, hogy ez neki nem megy, akkor mindenkinek saját belátása szerint kell dönteni arról, hogy hogyan tovább. Érdemes-e ráerőltetni, lesz-e belőle valami jó? Persze, lehet, hogy amolyan filmes módon mikor meglátja az ultrahangon a mozgó, élő magzatot, elalél, és magától megváltozik a véleménye. De mi van ha nem? El tudom-e egyedül látni a babát, érzelmileg, fizikailag, anyagilag én elbírom-e, úgy, hogy bármilyen fájó is, a másikat ki kell hagynunk ebből? Meddig tartok én, mennyi erőm van? Képes vagyok-e minden feladatot egyedül, esetleg a családom segítségével végezni? Nagyon sok dolgot kell mérlegelni! És persze ott van az érzés is, hogy mégis csak a gyermekem. Nehéz, és dönteni kizárólag Te tudsz.