Szerintetek ez nem hivalkodó és magamutogató dolog? (ld továbbiak)

Persze, nyilvan magamutogatas, hiszen azert teszik kozze a kepeket.

De en ugy gondolom, hogy minden kozze tett kepnek ez a celja, nem csak ezeknek. Nem talalom ezeket a fotokat rosszabbnak, mint azt, amikor mondjuk egy csaladi osszejovetelrol, vagy kirandulasrol raknak fel 30 fotot egyszerre. Hogy oszinte legyek engem nem igazan erdekel. Ha nagyon, de nagyon sok idom van (ez ritkan fordul elo), akkor 1-2 uj fotot megnezek es ennyi. De ha valasztani kell, akkor az altalad leirt kismamafotokat sokkal szivesebben nezegetem, mint mondjuk a tini ismeroseim hasonlo jellegu fotoit: [link]

[link]

Nah, ez az igazi magamutogatas, ha mar valamire ra kell adni ezt a jelzot, raadasul kicsit eroltetett is es feluletes. Az a legjobb, amikor a pozolo 14 eves mogott meg konkretan a wc csesze is latszik. Nagyon "igenyes". :D

Egyetértek veled.

Az addig rendben van, hogy készíttet magáról képeket, szíve joga.

De hogy miért kell nagy pocakos, melltartós képeket p o sz t o l n i (értsd: boldog és boldogtalan számára elérhetővé tenni), az már nem fér a fejembe. (A nem nagy pocakos, melltartós képeket sem értem, de ez az én hibám, régimódi vagyok már így 25 évesen.)

A múltkoriban le lettem oltva, hogy mi bajom a kismamafotózással? na pontosan ez. :)

Igazad van :)

Nem az a bajom, hogy az ember lefotóztatja magát (nekem is van pocakosképem - igaz, ruhában, de itthon készült, egy külföldön élő kedves barátnőmnek küldöm személyes levélben), de ha valaki műterembe megy, akkor nyilván az a célja vele, hogy mutogassa. És valahogy úgy vagyok én is, hogy még pocakmentesen sem rakosgattam fel magamról képeket a netre, nehogy pocakosan...

Számomra ez egy olyan intim dolog, amit még a szüleimmel sem biztos, hogy megosztanék.

Például én nagyon szeretek fotókat nézegetni, meg csinálni is, szeretem ha meg van örökítve egy pillanat, de sokkal személyesebbnek tartom, ha mondjuk a férjem lefotóz magunk számára, mint egy műtermi beállítást. Még akkor is ha béna a fotó, mert mondjuk a fények, stb nem épp úgy esnek. De szerintem pont ettől egyedi egy fotó, nem a sok beállítástól. Én ezért nem mennék műterembe.

Közzétenni meg főleg hogy nem tenném közzé, mert a saját családi dolgainkhoz, senkinek sincs köze. Az attól lesz családi, bensőséges, személyes, hogy csak a miénk.

Nem tudom miért kell mindig mindenből problémát csinálni!

Nekem is van egy ilyen beállított képem, amit ki is tettem egy közösségi oldalra. Soha egyik ismerősömtől sem hallottam vissza, hogy úristen milyen magamutogató vagyok, hogy képzelem, hogy ilyen képet tettem fel! Mindenki olyan képet tesz fel amilyet akar. Nem tetszik nem nézed meg. Nem tudom miért kell ekkora ügyet csinálni a kismamafotózásból. Ha lenne pénzem én is csináltattam volna!

Várom a lepontozást.

Utolso valaszolonak: azert nem mondta egy ismerosod sem, hogy izlestelennek tartja, mert az ilyen ismerosoka soha nem mondanak el nyiltan neked a velemenyuket, csak a hatad mogott pusmognak errol, illetve nevtelenul az interneten, mint itt. Fogadni mernek, hogy a kerdezo sem szolt meg be szemtol szemben emiatt senkinek. Sokkal kenyelmesebb neki is az illetekes hata mogott sutyorogni a temarol.

De ne izgulj kerdezo, ez normalis emberi mentalitas, pletykas, masokon csamcsogo venasszonyok ezelott is voltak, hala Istennek itt tisztan latszik, hogy 30 ev mulva is lesznek. :)