Kozuletek ki érzi, hogy a családtagjai nem felhotlenul orulnek a babának?

Nekem mki örült, kivéve az anyósomat. Nekünk első Babónk, s megbeszéltük, az én szüleimmel és közlöm a jóhírt, a párom anyjával pedig Ő maga.

Az enyémek majd kiugrottak a bőrükből, anyósom semleges maradt. Hetekig meg nem kérdezte, hogy jól vagyunk-e. Mintha nem is tudna róla. Szerintem az volt a baja, hogy én nem mondtam személyesen. Vagy gőzöm nincs. Aztán egyszer nagyon összehúzott a párommal,h én miért nem cipekedek, aki akkor a fejéhez vágta, hogy mekkora egy bunkó. Márcsak azért is, mert meg se kérdezte addig, hogy minden oké-e.

Másnap "váratlanul" érdeklődni kezdett. De semmi extra, csak alap dolgok: mennyi idős vagyok, ki a dokim, stb.

Azóta se semmi. De nem is érdekel.

Kérdezem én, milyen anya az ilyen? Amúgy párom szülei elváltak, s telejsen ingerszegény környezetben nőtt fel.

Ez az én gyerekemmel nem fog megtörténni!!!

Neked is javaslom, ne is figyelj a rokonokra. Elég gáz ez rájuk nézve. Amúgy meg a 2. baba már gáz? Hihetetlen milyen emberek vannak...

Fel a fejjel, s gondtalan babavárást!:-)

Nálunk mindenki nagyon örült, kivéve talán apósomat. Ő olyan típus, aki nem szereti a változásokat.

Persze az első uh fotó láttán meglágyult és azóta Ő is láthatóan örül, bár anyósom és az én apukám még mindig jobban odavan! :)

Nem lehet, hogy mégis Te vagy érzékenyebb?

Nekem mindig az volt a bajom ha kérdezgették, hogy "na, mit mondott az orvos?". Majd szétvetett az ideg az ilyen kérdésektől.

Viszont már akkor is gondoltam arra, hogy ha meg nem kérdeznék akkor meg tuti az lenne a bajom.

Nlunk az após volt az aki elekrüét mint a pestiseset, mikor kiderült, hogy jön a baba. hetekig hozzám sem szólt. De nagyívben tójtam rá, mert anyósom meg egy angyal ( :-) ), sokat segít azóta is. A kisfiunk szeret náluk lenni, és anyósnál nagyon elvan :-) (Persze anyukámnál is, csak Ők nagyon messze laknak :-( )

Szóval após talán egbékél, néha egy ujjal megsimizi a lábiját a picinek, de ennél többet nem tesz.

Szia!

Nekem a nővérem nem örült a hírnek, pedig 1000Km választ el tőle. Nem értem őt, nagyon bánt a dolog! Miért fáj ez neki? Hiszen sose kérnék tőle segítséget, nem vagyok rászorulva... Nem is beszélünk azóta... :-(, nagyon csalódott vagyok!