Miért ilyen velem? A párom megbolondult?
Mióta tudjuk, hogy baba lesz és hazaköltöztünk a szülői házba a párom mindennel foglalkozik, csak velem nem.
Leszögezem Ő sokkal hamarabb akarta már a babát és nagyon örült mikor pozitív lett a teszt. hazajön a munkahelyéről, rohan szerelni a haverjához( 1 fillért sem kap érte), aztán 11-kor hazaér, eszik, lemossa magáról az olajos retket és akkor akar nyalizni. Régebben csak velem volt hajlandó menni mindenhova, most meg ha valahova megyünk is hozza a szerelő barátját. pedig tudja, hogy októbertől nincs menet sehova együtt egy darabig, mert akkor érkezik a pici. Ma szóba hoztam neki, erre azt mondta, ha nekem a menőke hiányzik, akkor minek tartottuk meg! hát ez kb olyan volt,mint ha kést szúrt volna belém. Pedig csak annyi az egész, hogy táppénzen vagyok és úgy érzem megbolondulok itthon és jó lenne néha elmenni valahova együtt! Nem jártunk bulizni sosem, csak kirándulni szeretünk a természetben. Mi lesz így? Még a szülinapomat is elfelejtette! Nem tudom mi változott meg, mikor most kellene a legboldogabbanak lenni!Pénteken még az uh-ra sem jött be, inkább lement cigizni! Ma először nagyon sokat sírtam emiatt és nem győztem bocsánatot kérni a picimtől, amiért ártok neki ezzel a stresszel.
Mit csináljak?
válasza:Szia!
Hát ez elég nehéz ügy!Miért költöztetek haza a szülői házba?Lehet pont ez a baj.Úgy gondolja,most nem leszel egyedül,ő meg nyugodtan hanyagolhat!Ha van saját lakásotok,akkor költözzetek vissza,mert ez igy bizti nem lesz jó!Ha akkor is ezt csinálja,akkor meg kell beszélni a dolgokat,rákérdezni,hogy ha eddig jó voltál neki,akkor most mi változott.Most is ugyanaz vagy,aki eddig voltál!Ne sirdogálj,állj a sarkadra!Sok sikert!
válasza:Hűha. Nem könnyű a helyzet. A párod valószínűleg betojt a felelősségvállalástól, és úgy menekül mint egy riadt kisegér. Két eshetőség van, vagy megváltozik mikor megszületik a kicsi, vagy sose lesz belőle jó apa.
Reméljük csak pánikol és idővel megváltozik, bár az a baj ezzel hogy addigra annyi sebet ejt rajtad hogy örökre megmérgezi a kapcsoltatotokat.
Lehet hogy egy kis szünet a kapcsolatotokban észhez térítené. Ha nem a te szüleidnél laktok költözz haza, ha viszont te vagy otthon kérj segítséet édesanyádtól, ne sírdogálj egyedül.
Kétgyermekes anyuka
válasza:
válasza:Az én szüleim házában lakunk, de nincs anyukám, csak apukám, de Őt nem akarom a saját dolgaimmal stresszelni.
Azért költöztünk haza, mert majd megbolondultam a garzonban! Itt legalább udvar van, meg kutyusok.
Házat venni sajnos nem tudunk.
Arra már gondoltam én is, hogy elküldöm gondolkozni egy pár napra, de tudom, hogy nem menne, mert addig kérlelne, ameddig meg nem gondolom magam.
Meg szoktunk beszélni mindent, de mikor rákérdezek ebben a témában, hogy most mi van, akkor azt mondja semmi és hogy nagyon szeret. Néha mikor rámcsörög napközben úgy köszön, hogy sziasztok szerelmeim meg mikor hazajön mindig megkérdezi hogy hogy "viselkedett" a picur.
Igazából az a legnagyobb baj az, hogy nem akar már velem menni sehova és hogy itthon sem akar lenni.
válasza:Szerelni? Haver? Este 11 óra?
A férjemet kérdeztem, hogy ugyan már a férfiak ilyenkor mit élnek meg? Férfi ésszel...
Hát ő sem igazán érti a helyzetet, de két dolog jutott eszébe az egészről, hogy valamiért tart attól, hogy otthon legyen, esetleg valamiben nem jöttök ki jól... kerüli ezeket a helyzeteket, vagy esetleg van más valaki?
Neki sem rémlik jó tanács... remélem nem keltettünk rossz érzést!
válasza:Szia!
Sajnálom,hogy nincs anyukád,vele azért jobban meg lehetne beszélni a dolgokat!Ilyen esetben nem marad más hátra,mond meg a párodnak határozottan,hogy igényled,hogy elmenjetek kettesben,ha tetszik neki,ha nem!És mond meg neki,hogyha nem megy veled,akkor elmész egyedül.Nekem ez mindig bejött.Nem szóltam,hogy elmegyek,azt mikor hazaért nem talált itthon,mikor rá félórájára hazaéertem,akkor majd kiugrott a bőréből,mert azt gondolta,hogy elhagytam.Ilyenkor csak a módszerek kipróbálgatása segit,valami csak bejön!Sok sikert!
válasza:Tudom mit élsz át. Én is itthon vagyok már a terhesség elejétől. Másfél szobás városi lakás, egy db ismerős sincs. 2 hét múlva költözünk anyósékhoz, mert ez albérlet, és úgy jobban kijövünk, ha egy kis ideig ott leszünk. Nekem "szerencsére" nem jár el sehová, de ha itthon van, akkor is egyedül vagyok, mert a számítógépes játék és a focimeccs előrébb való, mint én/mi.
De szerencsére ez már sokat változott, mióta látni is a pocakomon, hogy ott van valaki bent. Azóta nagyon figyelmes, sokat beszél a "hasamnak", és foglalkozik velünk. Csak időbe telik, míg felfogják, hogy hamarosan tényleg család leszünk. Nekik nehezebb felfogni az apaságot, később látják, érzik, mint mi. Nekem még sajnos nem érzi a baba mozgását, pedig már nagyon szeretné. Eleinte, mikor nem akart vinni sehová, én kész tények elé állítottam. Mikor hazaért a melóból, már várta az ebéd az asztalon, amíg ő evett, addig én elkészültem és közöltem vele, hogy márpedig elvisz sütizni, sétálni. Mostanában már ő ajánlja fel, hogy menjünk fagyizni, vagy csavarogni valamerre.
Egy kiadós beszélgetés és sok türelem meg fogja oldani a problémádat, hidd el. Fel a fejjel, az idegeskedés nem jó megoldás!
Ha más megoldás nincs, akkor tényleg menj el egy pár órára régi barátnőkhöz, szomszédhoz, de azelőtt, mielőtt hazaérne a munkából. és később érj haza, mint ő. Ha eljátszod ezt párszor, akkor kapcsolni fog, hogy neked is milyen rosszul esik, ha nincs otthon.
Boldog babavárást!
21 hetes kismama
válasza:Én is sejtem, mit élsz át, mert nekem sem könnyű a helyzetem.
Mi is terveztük a Babót, mégis mikor megtudta a teszt eredményét, megzuhant. Szerette vaolna is, meg nem is látni ezt az eredményt. 3 hónap próbálkozás után jött össze. Az első két hónapban el volt keseredve, hogy miért negatív, most meg ezt csinálja.
Nekem olyanokat mondott, hogy bestresszelt, sok mindent kell még megcsinálnunk a baba érkezéséig(a házunk lakható, de még sok bútor hiányzik, stb.), s ehhez sok pénz kell.
Azóta hülyére vállalja magát, s mindig azzal jön, hogy értünk csinálja (ami végülis igaz is, csak közben meg teljesen elhanyagol minket). Este 10-kor, éjfélkor jön haza, s már én is meggyanúsítottam, hogy tuti van valakije. Ráadásul alig vagyunk együtt mióta nő a hasam. A pocim kerekedése egyébként nálunk is kiváltotta a nagyobb gondoskodást. Hétvégente itthon van, s nem győzi simizni, várja, hogy rúgjon neki. De ez a szex-dolog ez kiakaszt.
Épp tegnap kértem, hogy legyen őszinte, mi zajlik le benne.
S megdöbbentő volt a válasz: Alig várja a kicsit, hogy megszülessen, de úgy érzi nem lesz jó apa, nem fog tudni mindent megadni neki. A szexmentességre meg az volt a válasza, hogy nem tudja megfogalmazni, de olyan fura érzés, amikor együtt vagyunk. Úgy érzi, árt a Picinek, vagy sérülést okoz.
Mondtam, hogy egy hülyeség, de láttam a kétségbeesést az arcán.
Én reménykedek, hogy változni fog a helyzet, s TE is adj még a párodnak egy kis időt!
Ja, amúgy mi is alig megyünk el vhová, pedig régen mindig csavarogtunk. Most az a válasz: azzal nem keresünk pénzt..
Ja, és én is a 16. héttől táppénzen vok.
21 hetes kismami
Látom vagyunk egy páran hasonló helyzetben!
nekem is megfordult a fejemben, hogy esetleg mással van. De ezt hamar el is vetettem még gondolati szinten is, mivel akármikor hív vagy hívom hallhatóan mindig ott van a garázsban. nem mellesleg nem hiszem, hogy olajos munkásruhában menne más nőhöz.
Tegnap este látta mennyire ki van sírva a szemem és elkezdtünk beszélgetni.
Mondta, hogy Ő tudja, hogy rossz nekem állandóan itthon és hogy neki is nagyon rossz, hogy csak ennyit lehet velem. Kérdeztem Tőle, hogy akkor miért nem marad itthon és azt mondta még mindig tartozik a haverjának, amiért azt a rengeteg munkát megcsinálta az autónkon ingyen. Elismerem, tényleg sokat dolgozott rajta, sokszor fél éjszaka. Meg azt is mondta, hogy úgy érzi sokat kell még tanulnia ahhoz, hogy a tervben lévő közös autóműhely beindulhasson és ezért van ott inkább most, mint hogy majd akkor éjszakázzon, ha már meg lesz a pici.
Kérdeztem, hogy az apasággal vagy velem kapcsolatban van-e valami gond, esetleg fél-e és azt mondta, hogy egy dologtól fél, hogy a pindurkának és nekem nem fog tudni mindent megadni. Megértem ezt a félelmét is, mivel mindig is többet kerestem, mint Ő és most fél, hogy mi lesz, ha rá marad a pénzkeresés.
Elmagyaráztam neki, hogy nekünk leginkább Rá van szükségünk és, hogy született már sokkal rosszabb körülmények közé is gyerkőc, mégis felnőtt tisztességesen. Kérdeztem miért nem akart erről beszélni és azt mondja azért, mert nem akart engem ezzel is paráztatni. Nem tudom igaz-e amiket mond, bár nem olyannak ismerem, mint aki elsunyiz dolgokat.
Remélem minden ok lesz!
Köszönöm a válaszokat!
Mindenkinek sok boldogságot és jó egészséget kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!