Tapasztaltatok hasonló érzéseket a terhesség alatt?

Szia!

Nyugi, minden kismama átesik ezen. Az, hogy ilyen gondolataid vannak, az azt jelenti, hogy már most felelősséget érzel a baba iránt és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jó szülő légy. Ne aggódj, minden jön majd magától. Sokan (köztük én is) uyganúgy vagyunk , mint te, hogy nem sok, vagy semmi segítség nem lesz, de lehet jobb is, ha nem tömik 100 felől a fejed hülyeségekkel. A józan eszedre és az ösztöneidre hallgatva mindent meg fogsz oldani. Ha pedig nagyon elakadsz felhívhatod anyukádat, vagy szétnézhetsz a neten.

Gondolj mindig a picire, hogy mekkora boldogság lesz, ha a karjaidban lesz.

Meglátod minden ok lesz, bízz magadban.

Előző vagyok.

Ha a pasival gond lenne még mindig haza tudsz menni,ezen ne is parázz. De reméljük, hogy nem kell csalódnod.

Szia! Mindig csak az előtted lévő feladatra koncentrálj és minél többet legyél együtt a pároddal, beszélgessetek, informálódjatok, vond bele, amibe csak tudod az állapotoddal kapcsolatban. Ha stabilak vagytok, akkor kisugárzik a babára is, már most és nem lesz gond.

Az én szüleim 1 hónap ismeretség után házasodtak össze és 1 évre rá jött az első. Mikor a bátyám 4 hónapos volt, megfogantam én is. Az én anyukám is messzire jött el a szüleitől és az ő anyja dolgozott, szóval ő sem igazán kapott segítséget. Most 31 éves házasok.

A kapcsolat kettőtökön múlik, és ha elköltöztél a családodtól olyan messzire hozzá vagy vele, akkor szerintem elég stabil. Biztosan örül neki és osztozik veled a dolgaidban, csak figyelj, hogy ne erőltesd, mert biztosan ő is aggódik, hogy mindent meg tudjon adni nektek, szóval amennyit tudsz, te is segíts neki, és nem fog hiányozni senki más az életetekből.

Örömteli babavárást!

Nekünk 2 hónap után sikerült be a baba, szóval nyugi, van remény, mi még együtt vagyunk (most fél éves)!

Én -magamból kiindulva- azt tudom tanácsolni, h nyugalom, türelem a legfontosabb! Én sokszor voltam hárpia a terhességem alatt, és legtöbbször észre sem vettem! Emiatt rengetegszer összezördültünk. Egyszer-kétszer csak az vigasztalt, h talán, ha meglátja a párom a lányunkat, minden megváltozik.

Megváltozott. :) Imádja az ő kis "szerelmét", megváltozott ő is, én is, az életünk is.

De én úgy voltam vele, ha mégsem bírnánk együtt, én egyedül is megcsinálom, mert nekem KELL ez a gyerek, és bármit megteszek érte!

Erősnek kell lenni, kitartónak, türelmesnek! Ne ess kétségbe, és csak pozitívan!

Hidd el, a hormonok minden problémádra rátesznek egy lapáttal! Ha meglesz a babád (aki a Tiéd, életed értelme, egy CSODA), mindent másképp fogsz látni, és sokkal-sokkal erősebb leszel!

Utólag visszagondolva, rengeteget tépelődtem én is, teljesen feleslegesen. Most már magasról le....nám, h ki áll mellettem és ki nem, mert tudom, h erős vagyok és meg tudok csinálni bármit!

Addig, amíg nem jutsz el idáig, nagyon sok türelmet, kitartást kívánok! (Gondolj a gonosz hormonokra sokat, nekem segített, h tudtam, az egész miattuk látszik ilyen szörnyűnek!)

Ja, és tökéletes ember ugyan nincs, de a babádnak tökéletes anyuka leszel (erre leteszem a nagyesküt)!

Anyukádat meg meglátogathatod, telefonon beszélhettek,...!

Menni fog! Bízz magadban!

Szia!!

na akkor elmesélem az én történetemet.

'3 évig éltem házasságban a férjemmel ebböl a házasságból gyermek nem született.Én ugy voltam vele hogy az én hibám és ezt már el is fogadtam.

Tavaly októberben elköltözött "természetesen" egy csajjal, aztán nekem is jött más valaki és decemberben kiderült terhes vagyok pont a nögyogyásznál voltam gyógyszert feliratni,(ja a 13 évben.5 évig nem szedtem a gyógyszert).az uj párom elöször nem akarta a ygereket mindeáron el akarta vetetni és persze nem engedtem neki.

Azóta 18 hetesek vagyunk a héten.

Te is nyugodj meg és ne stresszeld magad meg látod semmi gond nem lesz:)

Boldog babavárást:)