Volt aki ugyan így járt? Többi lent

Első terhességem 18. hetétől kezdtem vizesedni, akkor jártam +9 kg-nál. Aztán bármit csináltam, nem ment le soha teljesen a víz, hozzáteszem, nálam csak a dokimat érdekelte, a védőnő elbagatellizálta. Heti 2 gyümölcsnapra fogtak, de ezt nem nagyon tudtam tartani. Depis voltam a kinézetemtől, és inkább mindent megettem, ami elébem került. A borzasztó vizesedés ellenére nem volt fehérje soha a vizeletemben, és a vérnyomásom is csak az utolsó héten ment fel, gyógyszerrel lehetett uralni akkor is. 41 hétre indították meg a szülést, tulajdonképpen csak azért, mert én már nagyon szenvedtem magamtól, és kezdett a lepényem is baromira elöregedni. A kisfiam egészségesen született, normál súllyal, az én hízásom a végére (vízzel együtt) +25 kiló volt. (Szülés utáni napon 10 kilóval voltam könnyebb!) Engem is riogatott a dokim a kórházi befekvéssel, de nem került rá sor, csak a túlhordáskor. Szóval nekem szerencsém volt, és most másodszorra igyekszem is elkerülni ezt az egészet, ameddig csak lehet. Utáltam magam, a terhességet, pedig csak magamnak köszönhettem, hogy úgy néztem ki, ahogy. Ne parázz, kicsit jobban figyelj oda, esetleg mozogj többet, ha teheted. Drukkolok!

Nem hiszem, hogy komoly problémád lenne. Magnéziumot nekem is végig kellett szednem, mert állandóan begörcsölt a vádlim. A hízás pedig nem olyan nagy, mint ahogy a védőnőd állítja. Én 22 többletkilóval mentem be szülni, és 12 le is ment rögtön. Kisfiam most egy éves és már csak 2 kg felesleg van rajtam (még szoptatok). Viszont ha a doki azt mondta, hogy feküdnöd kell, akkor tényleg pihenj, nehogy valami komoly baj legyen.

próbálj megnyugodni. Tényleg nem sok (főleg ha nem is látszik) a 12kg. Nekem is volt ennyi, ha nem több. A görcsről meg annyit, hogy nekem a védőnőm (első terhességnél) minden alkalommal megjegyeztem milyen kemény a hasam. Szoktam görcsölni? Igen. Az nem jó, ne stresszeljem magam, pihenjek sokat. Ez volt a válasz. Én meg éltem a kis életem. Nem sportoltam, de állandóan sétáltam. Nem tudtam megülni a helyemen. Több km is egy nap. Aztán jöttek az nst-k. Az első alkalommal rögtön 2X csinálták, mert olyan rossz lett (később tudtam meg, hogy a rossz alatt azt értették, hogy erősek voltak a fájások). Aztán rá egy hétre már azt közölték, hogy na akkor több mint valószínű bent kell maradnom, mert mindjárt szülők. Én meg a képébe röhögtem a szülésznőnek. Egész eddig a pontig azt hittem ez természetes fájás. Meg kellett várni az orvost az eredmény miatt. Mikor közölte a szülésznő, hogy mit reagáltam a hírre. Mire elmagyaráztam nekik, hogy én nem érzek semmi különöset, már a 30. héttől vannak ezek a fájások. Ekkor megvizsgált a doki, mivel zárva volt a méhszáj, és elhitték, hogy számomra ez nem újdonság végül hazaengedtek. Aztán rá egy hétre mentem a harmadikra. Ahol megint 2X végezték el a vizsgálatot, hazamehettem. Rá 2 napra szültem meg. A keményedések miatt én is szedtem a MagneB6. Nem sokat használt. Második terhességemnél már a 27-28. hétnél kezdődtek a fájások sokkal durvábban. Megijedtem itt már én is, hogy 30. hétre meg fogok szülni. Itt hívtam telefonon egy szülésznőt, aki rendes volt és utána járt mit lehet még csinálni a MagneB6-on kívül (jött a karácsony). Ekkor tudtuk meg egy doktornőtől, hogy nem jól szedem a vitamint (azonos óraközönként kell szedni). Végül 1 héttel előbb szültem csak meg. Itt már mondjuk 35 héttől egy újnyira nyitva volt a méhszájam. Ja és hozzáteszem hogy közölték velem, hogy az állandó fekvés épp ellenkezőleg hat. Nem szabad folyamatosan feküdni. Csak a görcsöknél pihenj le egy kicsit, és mozgásnak sokat sétálj (hátha könnyebben is fogsz tőle szülni). Én viszont nem vizesedtem, arra sajnos nem tudok mit mondani. Majd azért írd meg mi lett a vége.